Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)

- Török Ádámnak és három boszorkánynak.- A boszorkányoknak elő kellene készíteni az útravalót.- Fogjál hozzá.

Felálltam, elengedtük egymást, odakint már sötétedett. Meggyújtottam két petróleumlámpát, az egyiket bevittem a szobába, meg a citerát is. Kikészítettem vagy negyed kiló dohányt, aztán megint játszani kezdtem.

Rézi a konyhában hozzáfogott az útravaló elkészítéséhez. Tésztát gyúrt az asztalon, ahogy a szobából láttam, rengeteg tésztát, aztán felforrósította a kemencét, a veremből sonkát, szalonnát, zsírt és sót hozott, mindent gondosan becsomagolt. Később kisütötte a lepényeket, ami elég sokáig tartott.

Én közben állandóan játszottam a citerán, csak olyankor pihentem, amikor néha cigerettára gyújtottam, meg amikor megettem egy meleg lepényt. Rézi a lepényeket is becsomagolta, hatalmas batyut csinált, féltem, hogy nem bírja el, de még mindig erős asszony volt, és ő megnyugtatott, hogy el tudja vinni a batyut Okérig. Sok ruhát vett magára, felöltözött és szinte könnyedén dobta a vállára a sok elemózsiát.

Élment a Szívhez találkozni a másik két asszonnyal, én meg egész éjszaka játszottam a citerán.

Aztán átaludtam szinte az egész napot, majd vártam a feleségemet. Késő éjjel tért haza, halálosan fáradt és nagyon boldog volt. Bözsiék éltek, lesoványodtak ugyan, különösen a lányok, de most kaptak élelmet, ez eltart egy ideig, azután majd ismét visz nekik, az éjszakai besurranás a táborba, és a kiszökés onnan nem is olyan veszélyes, mint gondoltuk.

Kéthetenként hordta az élelmet egész télen és tavasszal is, amikor már kivirágzottak a gyümölcsfák, és valamiféle törvényes rend lett Szenttamáson. Az oroszok már régen elmentek Nyugat felé, a partizánok is elvonultak, akik meg a faluban maradtak, kezdtek a rendre vigyázni, már nem hurcolták el az embereket a községházára.

Szebb tavaszi vasárnapokon már kiültünk a ház elé Szekszer Johák bácsival, Bata Jánossal, Katona Andrással és Hám Lajossal, a háborús híreket ismét messziről hallottuk, nálunk valamennyire megnyugodott a világ.

Az egyik vasárnap délután Kolompár Károly egy törött ekev, s egy vérbefagyott ájult embert tolt végig targoncáján az utcánkban. Megállt előttünk és szánakozva azt mondta:- Orosz katonaszökevény. A Ságiék fogták el és majdnem agyonverték a szerencsétlent. Alig tudtam elhozni tőlük. Néhány katonaszökevényt már agyonvertek máskor.- Mindig voltak és mindig lesznek kegyetlen emberek - mondta Hám Lajos.- A Ságiék mérhetetlenül gyűlölik az oroszokat — mondta a cigány ócskavasas. — Az oroszok vitték halálba Sági Imrét. Azóta vadásznak a katona- szökevényekre. Azok is oroszok. Jutalmat is várnak értük.- Hová viszed a nyomorultat? — kérdeztem.- A hatóságoknak nem adhatom át. Hagynák meghalni. Elviszem a Jamurába, a cigányasszonyok talán meggyógyítják. Még a nevét sem tudom.- Nevezd el Vaszilijnek - mondta Hám Lajos. - Elég gyakori orosz név.

Kolompár Károly továbbment targoncájával, Szekszer Johák bácsi megcsóválta a fejét.

46