Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - XI-XII. rész)
— A győzteseknek is elég rossz életük van. Valemennyien tudtuk, hogy hamarosan vége lesz ennek a mocskos háborúnak. Nem úgy végződik, ahogyan mi szerettük volna, de mégis vége lesz. * Véget ért a háború, lelassult a világ forgása, de még forgott, és lassúbb járásában látszott meg igazán, hogy mennyire megcsúnyult ez a mi világunk, régebben sem volt túlságosan szép, néha azonban mégis sikerült lelkesebbre, jóságosabbra, sőt büszkére festeni, mert jó napok és jó évek is jöttek, amelyek elbírták a színezést, csakhogy a festék mindig olyankor fogy el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, és elmennek azok az emberek, akik otthon vannak a szép színek között, és időnként gyönyörű képeket tudnak festeni. Elmennek és szürke foltok maradnak utánuk. Elcsúfította magát a világ, nehéz lesz újból megszeretni. Ekképpen borongtam magamban, de csak magamban a béke első heteiben, talán azért, mert Lusztig Kornél sárga tányérrózsája még mindig a kelleténél hangosabban kattogott a falon, és én tudtam, hogy többé már nem fogom fehér lovon járni a zöldellő határt, és a tiszta vizű nagy folyók messzire esnek a gyalogos embertől, az életemből minden bizonyai kimarad ezer év. Gyalog is meg lehet próbálni, bár a hosszú gyaloglás fárasztó. Túl sok borongásra nem maradt idő, mert nemcsak a festék, a kenyér is elfogyott, mire véget ért a háború, de véget ért, és ennek csak örülni lehetett, amennyire tőlem tellett örültem is a szürke-foltos békének, hiszen még szerencsésnek mondhattam magam, engem nem koncoltak fel, a családom egészben maradt. Három hónappal a Kis Kőműves után a fiam is épségben hazajött. Sántikálva érkezett meg, a talpán a sok gyaloglásban megkeményedett, megvastagodott a bőr, feltörte a húsát is, Rézi borotvával metszette fel a megkínzott talpakat, hogy kicsorogjon belőle a csúnyaság, a későbbi években is még gyakran meg kellett lékelni a töréseket, fiamnak ez lett a legmaradandóbb emléke a háborúból, de ennél sokkal rosszabbul is járhatott volna. Voltaképpen elégedett lehettem tehát, és bár körülöttünk elfogyott a kenyér, mi még nem éheztünk, a szalmakazal alatt még volt valamennyi élelem, remélhettük, hogy kihúzzuk aratásig. Rézi is nagyjából elégedett volt, Bözsiéket megmentette az éhhaláltól, továbbra is hordta nekik az ennivalót a táborba, és Salajics Sztoján táborparancsnok Elke Schultzot vette el feleségül, hogy őt húzza ki a halálszagú nyomorból, mert elhitte Rézinek, hogy a csúnya lányokból hűségesebb feleség lesz, mint a szépekből... Ilyesmikről beszélgettünk esténként, amíg a búza beérésére vártunk, kintről néha még rossz szagú levegő jött be, ezért csöndesek és kicsit áporo- dottak voltak ezek az esték, de legalább nyugalmasak. Aztán egy este eljött hozzánk Paulina. Evek óta nem járt nálunk, félve nyitott be az ajtón, halkan köszönt, és nagyon félénken, majdnem vacogva állt meg a konyhában a varrógép mellett. Egyszerre felkavarodott az áporodott levegő, szikrák pattogtak, Rézi előbb Paulinára, majd a nagy szabóollóra meresztette a szemeit, én 47
