Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Maurits Ferenc: Szürkület, szürkületben (a Telep dicsérete) (versciklus)
Maurits Ferenc Szürkület, szürkületben (a Telep dicsérete) právda öcsi az este felemelt a kistetóre oly közel voltam a csillagos éghez szürkület lassan sötétedik az udvar öreganyó konyhájából észrevétlenül felvillan a gyertyafény megjött a litániáról lavicskáék udvara még látszik a kert végében valaki sétál mintha bokrokkal sétálna a paplakkert már fekete meg is borzadok libabőrös leszek sokat beszélnek erről a kertről mióta meghalt egy nagyon sárga és kicsi apáca szemei ki voltak dülledve halála után kiszívott nagy kandúrokat talált a harangozó bácsi a kerítést és a gyümölcsfákat valaki véresre rágta a kút is kiszáradt galacék házvégénél a rozoga nyári színpadon már ég a villany edzenek a bokszolok lálóval be is szökünk minden vasárnap a bokszmeccsre a nyári színpad mögött szerelmeskednek is szombat este míg tart a tánc pali bácsitól nagyon megijedek mikor meglátom a klozet felé sántikálni mankójával 3
