Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tolnai Ottó: Körbics (elbeszélés)
olyan íróról kezdett értekezni nekik, akiről még a Hajdújárási János (Hajdújárási Háry János) sem hallott, pedig a János tényleg mindenről és mindenkiről hallott, tényleg (sokan próbára tették) mindent tud, egy olyan igazi sveznadar, még azt is tudta, hogy a Tolnai lexikon (igaz, ő is azt hitte, hogy az a szakállas írta a Tolnai lexikont) mit mond a Tengeri barátról (ez a kukorica miatt jut most eszembe, meg szegény Körbics miatt, pedig semmi köze hozzá, aztán én is megnéztem a lexikonban: a tintahalból alakította a középkori hajósok fantáziája, úgy mondták, hogy: morski fráter), igen még azt is tudta, le is rajzolta, de éppen olyanra sikeredett, mint egy kukoricaháncsból készült buba (a Hajdújárási Háry János különben azzal ugratta volt Körbicset, hogy ismét visszatérjek szegény megboldogulthoz, hogy következetesen törökbúzának mondta a kukoricát, János szerint ugyanis Körbics csak azért nevezte tengerinek a kukoricát, hogy elpalástolja török származását)... Mennyit hugyozik ez a Körbics?! kérdezte akkor valaki a már nagyon fogyadozó kukoricahegy előtt. És én, mintha bögöly csípott volna meg, össze- rándultam. Tudtam, megéreztem, hogy valami történt Körbiccsel. Csak én tudtam, hogy nem vitt magával csutkát. És a hold is éppen úgy emelkedett fölénk, olyan vésztjóslóan, akárha egy török zászlón. ífc úgynevezett tengeri barát középkori kép nyomán a Tolnai Világbókpnban 2
