Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)

megelőző tanfolyamokat. Egy hétig aktot kellett rajzolni és akkor a rajzok, no meg némi protekció alapján döntöttek a felvételről. A rendes iskolaév már beindult és késő ősszel volt ez a kéthetes felvételi tanfolyam, a növendékek már feljöttek, és a fiúk lejöttek oda az Epreskertbe szemrevételezni a felvételiző lányokat. Azt mondta később az uram, hogy már akkor észrevett és kinézett magának, és nagyon örült, amikor kiderült, hogy engem is Rudnay vett fel. Bekerültem hát, és igen-igen hamar egymásra találtunk.

— Loschdorfer Róza életútja honnan vezetett el a sorsdöntő epreskerti találkozásig?- Budapesten születtem, szüleim pedagógusok voltak, apám előbb szakfelügyelő, később iskolaigazgató. Hárman voltunk testvérek. A pedagógusok nagyon szépen megéltek akkor, kaptak lakást, nyáron nyaralni tudtak menni. Az első kommunizmus alatt kiderült, milyen sokat számítanak a vidéki rokonok, mi nem tudtunk élelmet szerezni, csont és bőrre lefogytunk. Az a kommunizmus csak pár hónapig tartott. Láttam Horthy bevonulását, sőt még Károly király koronázási menetére is emlékezem. 1911-ben születtem, 1916-ban volt a koronázás, és mivel a gyerek mindig a másik gyerekre figyel, az maradt meg az emlékezetemben, hogy amikor a Várból hintóval jött le a koronázási menet, a kis Ottó főherceg matrózruhában mindig lecsúszott az ülésről, és a mellette ülő egyik hercegnő húzta vissza. Erre emlékszem, másra nem. A gyerek a gyereket nézi. A koronázás után jött a háború elvesztése és a Kommün, majd az elcsatolás. Felvidéken élt az egyik nagybátyám, Nagyszőllősön, és a két testvéremmel oda küldtek minket meghízni. De már akkor útlevéllel utaztunk. Megmaradt az útlevélfényképem, és azon látom, hogy milyen soványka voltam kilenc évesen. Másodszor az ostrom alatt fogytam le hasonlóan.

— Ekkor már házasok voltak.- Igen, 1936 óta. Nem voltunk valami vallásosak akkoriban, de a szüléink kívánságára templomi esküvőnk is volt, apám egyik papbarátja adott össze bennünket, utána mondtam is az uramnak, hogy nem érvényes a házasságunk, mert a pap csak becenevemen ismert és ezen a néven esketett meg engem az örök hűségre.

— Kérdezni is akartam, hogy honnan jött a Zsizsi név?- Pozsonyi nagyanyám nevét adták nekem, Rózára kereszteltek, és a Rózsiból alakult ki ez a becenév. Német eredetű család a miénk, de a grószpapa mindig magyarnak tartotta magát, pedig egy szót sem tudott magyarul. Mikor megkérdezték tőle már Csehszlovákiában az összeírok felelősségre vonóan, hogy miért vallja magát magyarnak, azt felelte, hogy minden ősöm Magyarországon született.

— A tisztes jólétben élő Loschdorfer család mit szólt a szegény vidéki kérőhöz?- Konecsni György az Akadémia elvégzése után mindjárt kapott megrendeléseket, ő kiemelkedően tehetséges volt már a főiskolán is. Ennek ellenére apám azt mondta, hogy igen, nagyon szeretem Gyurit, de miből fogtok megélni? 0 nemigen szerette a szabadfoglalkozásúakat, házasságkötésünk után például ragaszkodott hozzá, hogy tanítsak. Első lakásunk a Rózsadombon volt, a Marcibányi téri iskolában tanítottam. Apám bizonytalannak tartotta a szellemi szabadfoglalkozást, úgy éreztem, neheztelt azért, hogy nem állami állású fiúhoz megyek férjhez. Pedig Koncseni György akkor már állami megrendeléseket kapott, 1937-ben a Párizsi Világkiállításon plakátjaiért Grand Prix-val díjazták, de nemcsak a magyar aranyat kapta meg, hanem a franciát is. A francia Publicity92