Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)
pavilonban plakátjait párizsi főiskolások nagyították fel, köztük volt az akkor ott tanuló Makrisz Agamemnon, aki később Magyarországra emigrált.- Hogyan bírálták el akkoriban ezeket a pályázatokat ?- A MÁV-pályázatnak, amivel kijutott Párizsba, külön története van. Akkor Horthy fia, Horthy István volt a MÁV vezérigazgatója, és amikor az uram megnyerte a hivatalosan kiírt pályázatot, bevitte a terveket. Mindig kettőt készített — úgy nevezte ezeket, hogy etető-tervek —, hogy a megrendelő választhasson. Mert ha már választ, akkor egy kicsit a magáénak is érzi. Bevitte a két tervet, csupa méltóságos úr fogadta az Akadémia melletti Andrássy úti MAV- székházban, és rövid megbeszélés után mentek a Vezérhez. Mesélte az uram, hogy belépés előtt a férfiaknál ösztönös mozdulattal mindenki megigazította a nyakkendőjét, bementek a nagytárgyalóba, az egyik méltóságos a Horthy-fiú elé tette a terveket, hogy ő válasszon. Az uram megbecsüléssel mesélte később, hogy a Vezér jól vizsgázott, mert a többi megrendelővel ellentétben Horthy István ránézett a tervekre és azt mondta: uraim, önök egy szakértőt bíztak meg, ő tudja a legjobban, hogy melyik elképzelés a jobbik.- Hol kezdték el közös életüket ?- A rózsadombi Zápor utcában, csak az ötvenes évek elején költöztünk ide. Konecsni György első nagyobb megrendelése a híres gyógyfürdős plakátja volt, aztán az OTI által hirdetett pályázatot nyerte meg. Baleset ellen védekezz! - ez volt a szlogenje, ez is vasúti témájú volt, megnyerte a pályázatot, de mivel a vasútnak külön biztosítótársasága volt, nem nyomtatták ki a plakátot, de a díjat megnyerte. Ez nagyon szép pénzt is jelentett.- Erre akár házasodni is lehetett már...- Annyira nagy összeg nem volt ez azért. Azután jöttek az idegenforgalmi plakátok, a külügyminisztériumban volt egy arisztokrata származású főosztály; vezető hölgy, akiből aztán királynő lett, az albán Zogu király vette el feleségül. O sok idegenforgalmi plakátot rendelt az uramtól.- A harminckilences Milánói Trienálé első díját is ezidőtájt nyerte el.- Akkor én már nem mehettem el vele Olaszországba, mert háborús idők jártak.- Konecsni Györgyöt nem háborgatták katonai behívókkal ezekben az években?- O szerencsére untauglich lett. De az oroszok elvitték. Tudja, hogy hol találtam meg? Sopronkőhidán. De megtaláltam. Amit nagyon akar az ember, azt eléri. Rettenetes állapotok voltak ezekben az orosz táborokban! Mást sem hall az ember manapság, ha a háború rémségei kerülnek szóba televízióban, rádióban, csak a zsidó munkatáborok rémségeit. Valóban rettenetes állapotok voltak ott, de legalább ilyenek voltak az orosz táborok is. Ezekről miért nem esik szó?! Mert az oroszok voltak a vétkesek?! Olyan embertelen állapotok uralkodtak ott, hogy azt el sem lehet képzelni.- Mikor vitték őt el?- Beosztották a polgári légvédelembe 1944-ben. Fönt laktunk akkor a Rózsadombon, és a pincénkben zsidókat rejtegettünk. Az uram lent volt az iskola pincéjében, és az oroszok onnan vitték el. Először szülőföldje mellé, Kiskunfélegyházára vitték őket gyalog. Ott is megtaláltam. Azért maradhatott életben, mert „hudozsnyik” (művész) volt, és útbaigazító táblákat festettek vele, meg apró kis fényképekről hatalmas tábornokokat. Ezek az emberméretűnél is nagyobb táblaképek náluk mindig is divatban voltak. Sopronkőhidán hudozsnyiksága ellenére mégis ukránt kapott. 93
