Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Pomogáts Béla: Modernizált konzervativizmus
keztében állnak Torgyánék mögé, hanem a kormányzat hibái és mulasztásai miatt. A politikai „középen” így most már csak a Fidesz-MPP és a Szabó Iván vezette néppárt foglal helyet. Úgy gondolom, hogy éppen a harmadik erő: egy mérsékelten jobbközép, konzervatív, szabadelvű, kereszténydemokrata és nemzeti politikai szövetség szervezőjeként erről a helyről nem volna szabad kimozdulnia, sőt politikai térfoglalásukat még nyilvánvalóbbá kellene tenniük. Minden olyan retorikától tartózkodva, amely a választókat a radikális jobboldal retorikájára emlékeztetheti. Az 1998-as választásokig még másfél esztendő van hátra: ez kevés ahhoz, hogy a jobbközép táboron belül többször is végbemehessen az átrendeződés folyamata. Ebben az esetben ugyanis a választópolgárok tanácstalanná válnak, és végül is nem fogják tudni, hogy valójában mi a különbség, mondjuk, Torgyán József, Giczy György, Lezsák Sándor és Orbán Viktor között. Arra azonban elegendő ez a másfél esztendő, hogy a „középen” (jobbközépen) állók politikai létét és alternatíváját nyilvánvalóvá és mindenki számára láthatóvá lehessen tenni. A középső politikai erőnek, éppen a választópolgárok bizalmának elnyerése és befolyásának növelése érdekében nyitottnak kell lennie: mind jobbfelé, mind balfelé. Vagyis törekednie kell arra, hogy megnyerje a kereszténydemokratákat és az MDF-t (ezekben a pártokban még mindig van bizonyos készség a mérsékelt jobbközép összefogására), vagy legalább ezeknek a pártoknak a szavazótáborát: nem a fanatikusokat, hanem azokat, akik a választások előtti nagy tanácstalanságban csak azt tudják, hogy egy jobbközép pártot támogatnának, azt azonban nem tudják, hogy ez melyik párt legyen. Ugyanígy nyitottnak kell lenni az SzDSz tábora előtt, sőt maguk a szabaddemokraták előtt, akik mára, amint ezt több vezetőjük nyilatkozata is tanúsította, mind több kétellyel szemlélik a koalícióban vállalt és betöltött szerepet. A konzervatív, nemzeti liberális és kereszténydemokrata erőknek nem a jobbszélső helyet, hanem a politikai centrumot kell elfoglalniok, egyszersmind nyitottnak kell lenniök minden irányba. A soron következő 1998-as választások több tekintetben is el fognak térni a megelőző két demokratikus akaratnyilvánítástól. Először is abban, hogy mára alig van olyan politikai erő, amely kormányzati pozícióban ne követett volna el súlyos hibákat és mulasztásokat. Egyedül a Fidesz-MPP maradt mentes a kormányzati felelősségnek ettől a nyomasztó terhétől, minthogy mindkét választás után ellenzéki helyzetet foglalt el. Másodszor pedig abban találunk újszerű helyzetet, hogy talán még sohasem voltak ennyire bizonytalanok a választók pártvonzalmai, következésképp a pártok esélyei. Ma a magyar választópolgároknak közel a fele még nem tud magának pártprogramot választani. Mindez valóban teljes nyitottságra kötelezi a jobbközépen elhelyezkedő erőket, és arra, hogy helyüket minél inkább a politikai „középen” keressék. 52