Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Pomogáts Béla: Modernizált konzervativizmus

keztében állnak Torgyánék mögé, hanem a kormányzat hibái és mulasztásai miatt. A politikai „középen” így most már csak a Fidesz-MPP és a Szabó Iván ve­zette néppárt foglal helyet. Úgy gondolom, hogy éppen a harmadik erő: egy mér­sékelten jobbközép, konzervatív, szabadelvű, kereszténydemokrata és nemzeti politikai szövetség szervezőjeként erről a helyről nem volna szabad kimozdulnia, sőt politikai térfoglalásukat még nyilvánvalóbbá kellene tenniük. Minden olyan retorikától tartózkodva, amely a választókat a radikális jobboldal retorikájára emlékeztetheti. Az 1998-as választásokig még másfél esztendő van hátra: ez kevés ahhoz, hogy a jobbközép táboron belül többször is végbemehessen az átrendeződés fo­lyamata. Ebben az esetben ugyanis a választópolgárok tanácstalanná válnak, és végül is nem fogják tudni, hogy valójában mi a különbség, mondjuk, Torgyán József, Giczy György, Lezsák Sándor és Orbán Viktor között. Arra azonban ele­gendő ez a másfél esztendő, hogy a „középen” (jobbközépen) állók politikai létét és alternatíváját nyilvánvalóvá és mindenki számára láthatóvá lehessen tenni. A középső politikai erőnek, éppen a választópolgárok bizalmának elnyerése és befolyásának növelése érdekében nyitottnak kell lennie: mind jobbfelé, mind balfelé. Vagyis törekednie kell arra, hogy megnyerje a kereszténydemokratákat és az MDF-t (ezekben a pártokban még mindig van bizonyos készség a mérsékelt jobbközép összefogására), vagy legalább ezeknek a pártoknak a szavazótáborát: nem a fanatikusokat, hanem azokat, akik a választások előtti nagy tanácstalan­ságban csak azt tudják, hogy egy jobbközép pártot támogatnának, azt azonban nem tudják, hogy ez melyik párt legyen. Ugyanígy nyitottnak kell lenni az SzDSz tábora előtt, sőt maguk a szabaddemokraták előtt, akik mára, amint ezt több vezetőjük nyilatkozata is tanúsította, mind több kétellyel szemlélik a koalícióban vállalt és betöltött szerepet. A konzervatív, nemzeti liberális és kereszténydemokrata erőknek nem a jobbszélső helyet, hanem a politikai centrumot kell elfoglalniok, egyszersmind nyitottnak kell lenniök minden irányba. A soron következő 1998-as választások több tekintetben is el fognak térni a megelőző két demokratikus akaratnyilvání­tástól. Először is abban, hogy mára alig van olyan politikai erő, amely kormány­zati pozícióban ne követett volna el súlyos hibákat és mulasztásokat. Egyedül a Fidesz-MPP maradt mentes a kormányzati felelősségnek ettől a nyomasztó ter­hétől, minthogy mindkét választás után ellenzéki helyzetet foglalt el. Másodszor pedig abban találunk újszerű helyzetet, hogy talán még sohasem voltak ennyire bizonytalanok a választók pártvonzalmai, következésképp a pártok esélyei. Ma a magyar választópolgároknak közel a fele még nem tud magának pártprogramot választani. Mindez valóban teljes nyitottságra kötelezi a jobbközépen elhelyez­kedő erőket, és arra, hogy helyüket minél inkább a politikai „középen” keressék. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom