Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Tóth István: A szlovák fenomén (A szlovákkérdés a XX. században)

pszichológiatörténeti forrás. Csak azt sajnál­juk, hogy nem tudtuk meg: milyen kapcsolat­ban volt Kovács Vilma Freuddall Tudni, hogy Székely-Kovács Olga és Berény Róbert karikatúráit annak idején a bécsi mester kapta meg. De vajon találkozott-e a pszicho­analízis megalapítója magával Kovács Vil­mával? A könyv Achilles-sarka — miként az egyéb­ként kitűnő, nehéz körülmények között küszködő és fontos feladatokat magára válla­ló Párbeszéd Kiadóé, Szilágyi Júlia pszichoa­nalitikusnő vállalkozásáé - a szerkesztés. (Rossz érzésekkel emlékszünk vissza arra, hogy Anna Freud eredetileg németül megírt könyvét, Az én és az elhárító mechanizmusok című munkát a Párbeszéd az angol fordítás­ból fordíttatta magyarra. A Lélekelemzési ta­nulmányok újranyomásához csatlakozó élet­rajzok adatait az összeállítók, köztük Szilá­gyi Júlia mindenfajta forrásmegjelölés nélkül, gyakran tévesen úgy nyomtatták ki, mintha az utcán találták volna őket. E sorok írójának könyvéből egész mondatokat szó szerint átvettek, anélkül, hogy annyit is mondtak volna: mukk.) Ebben a kötetben is elmaradt - itt-ott a lábjegyezetek korszerűsí­tése (például a 35. oldalon feltüntetett Fre­ud- és Ferenczi-munkák újabb magyar válto­zatának megadása), és a ticről, az ideges arc­rángásokról szóló tanulmány kapcsán is meg lehetett volna említeni, hogy a munka egy vi­ta hozzájárulásaként íródott, amelyhez má­sok mellett Ferenczi és Melanie Klein is hoz­zászólt. A könyv kiadásához nyilván hozzájárult, hogy Székács István tanítványainak köre (így Szilágyi Júlia is), akik némileg szemben- állnak a mai magyar pszichoanalízist alap­vetően meghatározó Hermann Imre-követők csoportjával, szeretnék erősíteni, felmutatni és a nem-hermanni magyar pszichoanaliti­kus hagyományt. Ez a törekvés mindenkép­pen üdvözlendő, hiszen a tudományban vala­mely irányzat hegemóniája „nem-kívánatos mellékhatásokkal” is járhat. A Fortunatus öröksége kinyomtatása tehát egyaránt nyeresége a magyar pszichoanaliti­kus tradíciónak, a hazai orvos- és pszicholó­giatörténetnek. Sajnos, a hátsó borítón kilá­tásba helyezett kötetek (Almásy Endre, Bá­lint Mihály, Eisler Mihály József, Levy Lajos, Pfeifer Zsigmond, Révész László, Rotter Lilli- án művei) közül - nyilván pénzügyi nehézsé­gek miatt - még egy sem jelent meg. Bízzunk benne, hogy ez csak átmeneti - habár már hároméves - elakadás, és az érdeklődők nye­reségére a magyar pszichoanalitikus hagyo­mány tisztes középhadát vagy (Bálint Mi­hály személyében) kiemelkedő képviselőit új életre galvanizáló sorozat mihamarabb foly­tatódik. (Párbeszéd könyvek) Harmat Pál A szlovák fenomén A szlovákkérdés a XX. században Lehetséges-e mai viszonyaink közepette szóértés, s valóságos, nemcsak a politikai propaganda szintjén és színvonalán szajkó­zott megbékélés magyarok és szlovákok között? Kétségtelen, az aktuális helyzet nem kecsegtet sok jóval, a politikai kurzus éppen ezek ellen hat. A reményről, s a kezdeményezésről letenni azonban talán már éppen emiatt a katasztrófaközeli álla­pot miatt sem szabad. El kell mondani ismét azt az unalomig ismert tételt, hogy a közeledést a demonizálást oszlató megis­merés segíti a leghatékonyabban. E vonat­kozásban a pozsonyi Kalligram Kiadó Vi- segrád Könyvek sorozatának a szlovák kérdéssel foglalkozó kötetének jóvoltából most a magyarul olvasó közönség van eló'nyösebb helyzetben, hiszen a szlovák szellemi és politikai élet e századi repre­zentánsainak gondolataival, politikai esz­merendszerével ismerkedhet meg. Széles merítésben, hiszen a római katolikus pap­ból lett államelnök, Jozef Tiso mellett olvahatóak a kommunista ideológiát a nemzeti eszmével összegyúró Vladimír Minác, a költó' Ladislav Novomesky, a kiváló elméleti közgazdász, Eugen Lobi, a nácibérenc belügyminiszter, Alexander Mach, a nonkonform nézetei, valamint a nemzeti gyarlóságok fölött gyakorolt iróni­ája miatt szellemi fenegyerekként kezelt irodalomkritikus és esszéíró, Alexander Matuska, a napjaink ellenzéki politikusa­ként ismert filozófus, Miroslav Kusy, a szlovák históriáról figyelemreméltó gon­dolatokat fölvető' történész, Dániel Rapant, 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom