Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Tóth István: A szlovák fenomén (A szlovákkérdés a XX. században)
pszichológiatörténeti forrás. Csak azt sajnáljuk, hogy nem tudtuk meg: milyen kapcsolatban volt Kovács Vilma Freuddall Tudni, hogy Székely-Kovács Olga és Berény Róbert karikatúráit annak idején a bécsi mester kapta meg. De vajon találkozott-e a pszichoanalízis megalapítója magával Kovács Vilmával? A könyv Achilles-sarka — miként az egyébként kitűnő, nehéz körülmények között küszködő és fontos feladatokat magára vállaló Párbeszéd Kiadóé, Szilágyi Júlia pszichoanalitikusnő vállalkozásáé - a szerkesztés. (Rossz érzésekkel emlékszünk vissza arra, hogy Anna Freud eredetileg németül megírt könyvét, Az én és az elhárító mechanizmusok című munkát a Párbeszéd az angol fordításból fordíttatta magyarra. A Lélekelemzési tanulmányok újranyomásához csatlakozó életrajzok adatait az összeállítók, köztük Szilágyi Júlia mindenfajta forrásmegjelölés nélkül, gyakran tévesen úgy nyomtatták ki, mintha az utcán találták volna őket. E sorok írójának könyvéből egész mondatokat szó szerint átvettek, anélkül, hogy annyit is mondtak volna: mukk.) Ebben a kötetben is elmaradt - itt-ott a lábjegyezetek korszerűsítése (például a 35. oldalon feltüntetett Freud- és Ferenczi-munkák újabb magyar változatának megadása), és a ticről, az ideges arcrángásokról szóló tanulmány kapcsán is meg lehetett volna említeni, hogy a munka egy vita hozzájárulásaként íródott, amelyhez mások mellett Ferenczi és Melanie Klein is hozzászólt. A könyv kiadásához nyilván hozzájárult, hogy Székács István tanítványainak köre (így Szilágyi Júlia is), akik némileg szemben- állnak a mai magyar pszichoanalízist alapvetően meghatározó Hermann Imre-követők csoportjával, szeretnék erősíteni, felmutatni és a nem-hermanni magyar pszichoanalitikus hagyományt. Ez a törekvés mindenképpen üdvözlendő, hiszen a tudományban valamely irányzat hegemóniája „nem-kívánatos mellékhatásokkal” is járhat. A Fortunatus öröksége kinyomtatása tehát egyaránt nyeresége a magyar pszichoanalitikus tradíciónak, a hazai orvos- és pszichológiatörténetnek. Sajnos, a hátsó borítón kilátásba helyezett kötetek (Almásy Endre, Bálint Mihály, Eisler Mihály József, Levy Lajos, Pfeifer Zsigmond, Révész László, Rotter Lilli- án művei) közül - nyilván pénzügyi nehézségek miatt - még egy sem jelent meg. Bízzunk benne, hogy ez csak átmeneti - habár már hároméves - elakadás, és az érdeklődők nyereségére a magyar pszichoanalitikus hagyomány tisztes középhadát vagy (Bálint Mihály személyében) kiemelkedő képviselőit új életre galvanizáló sorozat mihamarabb folytatódik. (Párbeszéd könyvek) Harmat Pál A szlovák fenomén A szlovákkérdés a XX. században Lehetséges-e mai viszonyaink közepette szóértés, s valóságos, nemcsak a politikai propaganda szintjén és színvonalán szajkózott megbékélés magyarok és szlovákok között? Kétségtelen, az aktuális helyzet nem kecsegtet sok jóval, a politikai kurzus éppen ezek ellen hat. A reményről, s a kezdeményezésről letenni azonban talán már éppen emiatt a katasztrófaközeli állapot miatt sem szabad. El kell mondani ismét azt az unalomig ismert tételt, hogy a közeledést a demonizálást oszlató megismerés segíti a leghatékonyabban. E vonatkozásban a pozsonyi Kalligram Kiadó Vi- segrád Könyvek sorozatának a szlovák kérdéssel foglalkozó kötetének jóvoltából most a magyarul olvasó közönség van eló'nyösebb helyzetben, hiszen a szlovák szellemi és politikai élet e századi reprezentánsainak gondolataival, politikai eszmerendszerével ismerkedhet meg. Széles merítésben, hiszen a római katolikus papból lett államelnök, Jozef Tiso mellett olvahatóak a kommunista ideológiát a nemzeti eszmével összegyúró Vladimír Minác, a költó' Ladislav Novomesky, a kiváló elméleti közgazdász, Eugen Lobi, a nácibérenc belügyminiszter, Alexander Mach, a nonkonform nézetei, valamint a nemzeti gyarlóságok fölött gyakorolt iróniája miatt szellemi fenegyerekként kezelt irodalomkritikus és esszéíró, Alexander Matuska, a napjaink ellenzéki politikusaként ismert filozófus, Miroslav Kusy, a szlovák históriáról figyelemreméltó gondolatokat fölvető' történész, Dániel Rapant, 84