Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Olga: Ezekben hitt? És, ugye, elmondta nekik, amit itt nálam hallott vacsora közben? Meg amit máshol. Igaz? Bertalan: Nem lehet mindig rejtőzködni. Hogyan legyünk akkor egyenlóek? Ha elrejtünk valamit a többiek elől. (Csend.) Most hazudok magának, Olga. Élni akartam, egyszerűen. De a májamat azért szétittam egy kicsit, ne legyen olyan, mint mindenkié. Forradalmi tett! Olga: Az én unokám ma a hányadik? Bertalan: A nyolcadik. Lesz még több is. Olga (kemény és némileg zsarol): Ennek hozott penicillint? A fejeseknek biztosan jár penicillin. Az én unokámnak pedig be fog adni egy adagot, az elvtársakéból. Bertalan: Mert ha nem, elmondja. Olga: Elmondom, doktor. Bertalan: Besúg. Olga: Csak elmondom. Bertalan: Ahogyan én. Olga: Most már lesz, aki meghallgatja, nem? Ez az én vérem, doktor. A Kataliné. Őt nem bírtam megmenteni. Maga pedig most beadja azt az injekciót. Bertalan: Persze, Olga, persze. Jut is, marad is. Eleget loptam tőlük. (Az orvos készíti a fecskendőt.) Olga: Van itt még egy üres szoba. Ellakhatna benne néhány napig. Bertalan: A maga vére!... De nem, köszönöm. Most majd nagy lövöldözés lesz, és sok sebesült a tereken. Ott a helyem. Valaki majd csak eltalál. Mindegy, melyik oldalról. Csak gyors legyen. Mostanig túlságosan hosszú volt. Olyan nagyon lassú volt minden. Minden nap, minden éjszaka. Minden vacsora magánál. Ne haragudjon érte. (József magához tér, de nyilván sokkhatás alatt van. Megszólalása eltereli Olga figyelmét, nem válaszol az orvosnak.) József: Most. Most lehet. Most sikerül. Bertalan (rezignálton idéz): „Itt az idő, most vagy soha...” Mindig ugyanaz. József: Hol van Jóska? Bertalan: Te vagy Jóska. József: A másik Jóska. Mellettem állt. Olga: Te hol voltál? József: Csak álltunk. Mentünk. Vonultunk. Kiabáltunk. Miért, nem szabad? De most! Most majd mindenki ott lesz. Mindenki eljön Jóska temetésére. És onnan továbbmegyünk. Olga mama, neked van fegyvered... Olga: Hazudtam, Jóska. Tudod, hogy én mindig hazudok egy kicsit. József: Nagy ravasz vagy te, Olga mama. Azt hazudod, hogy hazudsz. Kár, hogy nem vagy fiatal. Jöhetnél velünk. Bertalan: Adjak neki nyugtatót is? Olga: Maradjon itt inkább, mellette. Van egy üres szoba... Bertalan: Maga, Olga, utáljon engem. Gyűlöljön. Legyen rend végre. Csak éppen ne szánjon. Azt még nem szoktam meg. József: Anyu! A Jóska! Olga: Telefonja van? József (erőtlenül kacag): Az paraszt. A kollégiumban... ott van. De ott ne. Azt hihetnék... valakik... Olga (keményen): Doktor! Kísérje be a hátsó szobába. Most vigye, amíg még járni tud. Maga már nem bírná el ölben. (Szeretettel és büszkén nézi, amint az 22
