Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
Juci (szintén segíteni akar): Te, Jóska! Vedd úgy, hogy eret vágtak rajtad. A fiatalokban megsűrűsödik a vér, csapolni kell néha. Az én Jánosomat kétszer ló'tték meg, és egyszer levágta a fél mutatóujját a fejszével. De mostanra elég rendes ember lett belőle. Jóska (halkan): Anyu. Olga mama. Olga: Mondjad, fiam. József: Maga mondja. Olga: Meséljek neked? (Kétségbeesését leplezve, az egyre erőtlenebb fiatalember ébrentartásáért küzdve, kitalál valamit.) Egyszer volt, hol nem volt. Volt, Jóska, minden volt. Szóval, a dédapád tisztiorvos volt, Aradon. Nagy természetű ember, azt mondják. Ezen mindig megbotránkozott a család, de büszke is volt rá, még a dédanyád is. Na, húszban aztán, amikor megkapták őket a románok, a nagyapát máról-holnapra kinevezték őrnagynak, biztosan tévedésből. A román hadsereg őrnagya lett hirtelen. Amikor megtudta, mit csináltak belőle, dühében agyvérzést kapott. Meghalt, bizony. És a románok temették el, katonai szertartással, mint hősi halottjukat. Saját halottjuknak tekintették. De még ő volt az első hősük is, Aradon. József: Ezt mondod, Olga mama? Értem. Olga: Csak meséltem valamit. Vicces volt, nem igaz? (Péter bevezeti Bertalan doktort, egy fáradt, idős urat. Élvezi a felfordulást, és rímeket gyárt.) Péter: Itt a doktor, éppen jókor, amikor éppen halódol. Bertalan: Szép jóestét, szépasszonyok. Olga: Jöjjön, Berci. Juci, te kimehetsz. Péter, gondoskodj róla. Bercikém, kijárási tilalom van már? Juci, kijárási tilalom van, a te Jánosod már nem ér ide. (Juci, Péter kelletlenül távozik.) Bertalan (régimódi hódolattal kezet csókol): Olgica! Egy titkos találka az éjszakában, végre! Két háború és két forradalom kellett hozzá. Olga: Kettő? Miért, ez is az? Bertalan: Hol az a nyílt törés? (Olga Józsefre mutat, aki elhanyatlodva fekszik a székében.) Olga (Ottóhoz): Vidd be a feleségedet innen. Rendezd vele a dolgodat. Csak nyugodtan, véglegesen. Van orvos. (Bertalan Józsefet vizsgálja és ápolja, Ottó, Zsófia jobbra el.) Józsefi Hogy tudsz itt ülni, Olga mama? Hideg van. Nem fázol meg? Olga: Én megszoktam. József: De én fázom. Olga: Bertalan, csináljon vele valamit. Közben mondja! Halljuk a mesét. Ez tényleg forradalom? Vagy csak én találtam ki? Bertalan: Ilyeneket álmodik, Olga? Olga: Nem álmodok én semmit, doktor. Csak emlékezem. Bertalan: Lehet, hogy ez más. Ezt mi már nem tudjuk. És végképp nem mi csináljuk. Olga: Mindenkinek végig kell csinálnia. Minden gyerek megtanulja a szorzótáblát, nem? Pedig az apja már tudja. Mindenki szerelmes lesz, pedig előtte mások is szerettek. És úgy látszik, gyilkolnia is kell mindenkinek. Bertalan (Józsefet pólyáivá): Én azt láttam, mindenkinek egyformán van gyomra, mája, feje. Egyenlőek vagyunk. Sajnos. Olga: Ebben hitt? Bertalan: Nem hit dolga ez. Csak tudom. 21
