Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Beregszászi Anika: Magyar helységnevek Kárpátalján (1988-1995)
hibásnak vélt alakok fölött, mivel nem volt hol utánanézni a helyes változatnak, hiszen ezeket semmilyen szótár, helységnévtár nem rögzítette”. Vagyis valamit tenni kellett. A feladat kettó's volt. Egyrészt státusztervezés keretében legálissá kellett tenni a kárpátaljai helységnevek magyar nyelvű írásos használatát, másrészt korpusztervezésként kodifikációs feladatokat is el kellett látni, azaz választani kellett a szóban használatos változatok közül. A kárpátaljai magyar helységnevek ügyével először egy 1988-ban összeült helyesírási bizottság foglalkozott, melyben az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke, a Szovjet Hungarológiai Központ, a kiadók és a magyar lapok szerkesztői és természetesen a pártbizottság képviseltették magukat. A bizottság ellentmondásos határozatot hozott a kárpátaljai helységnevek magyar nyelvű használatát illetó'en. Úgy döntött ugyanis, hogy a magyar falvak neve használható magyarul, továbbra is Uzsgorod, Mukacsevo, Beregovo és Vinogradov marad azonban Ungvár, Munkács, Beregszász és Nagyszőlős (vö. Bállá 1993:39). Nyilvánvaló, hogy ezzel a döntéssel sem rendeződött a kárpátaljai magyar helységnevek magyar nyelvű használata körüli zűrzavar. 1989-ben a helyi magyar nyelvű sajtóban már gyakran két alakváltozatban szerepelnek a település- nevek: a magyar név után zárójelben tüntetik fel az orosz névalakot. Ezekután természetesnek kell tartanunk, hogy az 1989-ben megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), mint a régió magyarságának egyetlen érdekvédelmi szervezete, szintén fontosnak tartotta a településnevek kérdésének rendezését. E célból a KMKSZ Anyanyelvi és Nyelvpolitikai Bizottsága 1990. szeptember 25-én levélben fordult az MTA Nyelvtudományi Intézetéhez, melyben az intézet állásfoglalását kéri az alábbi négy fő kérdésben: 1. A történelmileg többtagú (pl. Som-Beregsom), ám a beszélt nyelvben általában a rövidebb formájában használt helynevek melyik változata ajánlott a hivatalos nyelvhasználatban? 2. Helyes-e a magyar elnevezés használata azokban a községekben, ahol nem él magyar lakosság, vagy a száma elenyésző? 3. A többféle helyesírású helységnevek (pl. Borzsova-Borzsava) melyik változata részesítendő előnyben? 4. Ha egyes helységnevekhez egyaránt járulhat bel— és külviszonyrag (pl. Csapra-Csapba), melyik változatot kell támogatni? A Nyelvtudományi Intézet állásfoglalása hamarosan meg is érkezett, s nyelvészeti vonatkozásban a kárpátaljai magyar helységneveknek a magyar helyesírás szabályai szerinti írását javasolja. A megkülönböztető előtaggal ellátott egyelemű nevek esetében a hosszabb névváltozatot ajánlja. A második pontra reagálva természetesnek tartja a magyar név hivatalos névként való használatát olyan községek estében, ahol számottevő magyar ajkú lakosság él. „A magyar nyelvű sajtóban és a szóbeli kommunikáció során azonban nem hivatalos névként ajánlatos a jelentős történelmi múltra visszatekintő magyar név megőrzése akkor is, ha a településnek a hivatalos közigazgatási neve nem magyar (pl. Ökörmező). Ilyen szempontból elfogadhatónak tartjuk, hogy a Csinagyijevo, Uszty-Csorna hivatalos név mellett a magyarok ezeket a falvakat Szentmiklós, Királymező néven emlegetik” - olvasható a Nyelvtudományi Intézet állásfoglalásában (vö. Móricz 1990). A harmadik pont esetében a történeti íráshagyomány figyelembevételét javasolja az intézet, a viszonyragok használatának kérdésében pedig egyik változatot sem tartja normán kívülinek, s a helyi nyelvhasználatot tekinti döntő ér105
