Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Beregszászi Anika: Magyar helységnevek Kárpátalján (1988-1995)
Beregszászi Anikó Magyar helységnevek Kárpátalján (1988-1995) A ■A. A kárpátaljai helységnevek a XX. század folyamán többször változtak mesterségesen. Az első helységnévreformra az 1898-1912 között lezajlott országos helynévrendezéskor került sor. Sok egyelemű helységnév ekkor kapott megkülönböztető előtagot: Déda-Beregdéda; Salamon-Tiszasalamon stb. A második névváltoztatás a trianoni békeszerződést követően, a csehszlovák fennhatóság éveiben zajlott. Ekkortól eredeztethető pl. Beregszász Berehovóként való emlegetése. 1939-ben, amikor az első bécsi döntés értelmében Kárpátalja ismét Magyar- országhoz került, természetesen újabb helynévváltoztatásokra került sor. Ekkor elvben a települések visszakapták a községnév rendezés előtti nevüket, de a gyakorlat néhol mesterséges beavatkozást, helynévmódosítást is eredményezett (vö. Földi 1993:106-108). A második világháború után 1944-45 folyamán már a negyedik tömeges helységnévreform következett, amit az USZSZK Legfelsőbb Tanácsának döntése véglegesített 1946. június 25-én, amikor is jóváhagyta és hivatalossá tette az oroszosított, majd a későbbiekben ukrán változattal is ellátott kárpátaljai város- és faluneveket. Ekkor lett Bátyúból oroszosítva Uzlovoje, ukránosítva Vuzlove, Botfalvából Prikordonnoje, illetve Prikordonne, Benéből Dobroszelje, ill. Dobroszilja stb. ettől fogva a sajtóban és minden más formális színtéren az orosz névformák használata volt a kötelező. Sőt, ha a helyi magyar nyelvű rádió vagy televízió interjút készített egy kárpátaljai magyarral, a felvétel előtt a riporter rendszerint figyelmeztette az interjúalanyt arra, hogy pl. Beregovót mondjon, ne pedig Beregszászt (vö. Bállá 1993:22). Ez a helynévváltoztatás nemcsak a magyar falvakat érintette, sok ukrán/ruszin falu neve is megváltozott. így lett például Volovéből Mezsgorje, illetve Mizshirja. Sorrendben az ötödik, még ma is folyamatban lévő helységnévreform 1988-ban kezdődött, s ez képezi ezen írás tulajdonképpeni tárgyát. Ahogy általában, úgy ezt a névváltoztatást is politikai változások előzték meg. A gorbacsovi szabadabbság szellemétől felbátorodott helyi magyar nyelvű sajtó 1988-ban magyar nyelven kezdte használni a kárpátaljai magyar helységneveket. „Ez azonban nem oldotta meg a problémát, hiszen hivatalosan továbbra is az 1946-ban jóváhagyott elnevezések maradtak meg” (Lizanec 1991:4). Ezt támasztja alá a Móricz Kálmántól (1990:3) származó alábbi idézet is: „Újságírók, kiadói szerkesztők, korrektorok, tanárok és általában az anyanyelv igényes, tudatos használói gyakran álltak meg egy-egy magyar helységnév leírásakor: hogy is van ez? Melyik is a helyes alak? Milyen végződést kapcsoljak a község vagy a város nevéhez? Ez a tanácstalanság abból adódott, hogy az utóbbi évtizedek folyamán ezek a helységnevek kikoptak az írott nyelvből. Ha a mindennapi beszédben használtuk is őket, ott könnyen átsiklottunk az esetleges hibás vagy 104
