Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Brenzovics László: Nehéz körülmények között (A Kárpátaljai Magyar Tannyelvű Tanárképző Főiskola alapításának rövid története)
A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának, jellegéből fakadóan olyan intézménynek kell lennie, amelynek gyorsan kell tudni alkalmazkodnia a kárpátaljai magyar közösség igényeihez. Jelenleg az alábbi szakokon tanulhatnak diákjaink: angol-történelem, angolföldrajz, tanító- és óvópedagógus. Valószínű, hogy az intézmény humán orientáltságát a jövőben is megtartja, elsősorban amiatt, mert ezek oktatása kevésbé költséges, s kétségtelenül nagy szerepet játszanak a nemzeti önazonosság megőrzésében. A jövőben elképzelhető, hogy más szakokon is indítunk képzést, sőt az oktatásnak számos más formája is kapcsolható az intézményhez (távoktatás, különböző részképzések, tanfolyamok, informatika, menedzserképzés stb.). A főiskolának ki kell alakítania saját tanári gárdáját, a kárpátaljai magyar közösség egyik szellemi központjává kell válnia. Jelenleg az oktatási feladatok nagyobb részét a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanárai végzik. Természetes, hogy egy felsőoktatási intézmény, egy olyan régióban, ahol a magyar felsőoktatásnak nincsenek hagyományai, egycsapásra nem jöhet létre, emiatt még sokáig szükségünk lesz a magyar- országi intézmények támogatására. Ki kell használnunk azonban minden Magyarországon és Ukrajnában adódó lehetőséget, hogy minél több kárpátaljai tanárt képezzünk ki és vonjunk be az oktatásba. Ha ez sikerül, akkor jelentősen csökkenthetők az oktatás költségei, nem is szólva arról, hogy állást, karrierlehetőséget biztosítunk Kárpátalja tehetséges ifjainak szülőföldjükön. Az ukrán és a magyar nemzet kulturális, tudományos kapcsolatainak erősítésében szintén jelentős szerepet játszhat az intézmény, emiatt integrálódnia kell mind a magyar, mind pedig az ukrán oktatási rendszerekbe. Az elmúlt hét év, amely történelmi távlatból nézve nem nagy idő, felemás eredményeket hozott a kárpátaljai magyarok számára. Hallatlan dolgok történtek: lehullott a vasfüggöny és könnyebb lett külföldre utazni, megvalósultak a szabadságjogok: szabadon lehetett szervezkedni, politizálni, használni a nemzeti szimbólumokat, megnövekedett a magyar iskolák és az abban tanuló diákok száma, lehetővé vált a magyarországi továbbtanulás és munkavállalás, sorra jöttek létre a magyar intézmények: folyóiratok, színház, főiskola, különböző szakmai szervezetek, egyesületek, mindez bizonyította a magyar közösség élniakarását. Azonban a pozitív folyamatok mellett számos negatív tendenciáit is felfedezhetünk, melyek okai elsősorban az ország katasztrofális gazdasági helyzetében gyökereznek. A társadalom elszegényedett, majdnem általános a munkanélküliség, az állam nem tudja megfelelően finanszírozni a közoktatási, közművelődési és közegészség- ügyi intézményeit, a tanárok, népművelők, orvosok hónapokig nem kapják meg a bérüket, az intézmények jelentős része télen nem tudja biztosítani a fűtést, gyakran megszűnik az áramszolgáltatás. A katasztrofális gazdasági helyzet sokakat késztet emigrációra; míg a föld népe csak több hónapra dolgozni költözik át Magyarországra, az értelmiség már igyekszik mihamarabb áttelepülni oda. Ilyen körülmények között nehéz az intézményépítés, egyre nehezebb a frusztrált, a mindennapi betevőért néha kilátástalan küzdelmet folytató magyar közösséget mozgósítani a közös ügyek mellett. A hatalom, annak ellenére, hogy képtelen megbirkózni az ország irányításával, egyre arrogánsabbá válik és zsarol. Magyarországnak a határon túli magyarság irányában folytatott politikájában az utóbbi időben felerősödött az a mindig is jelenlévő irányzat, amely nem segíteni akarja a nem Magyarországon élő magyar közösségeket a reális problémák megoldásában, hanem az őket képviselő szerveződések, személyek ellehetetlenítésével próbálja eliminálni azokat. Mivel döntő befolyásunk sem az ukrán, sem a magyar politikai életre nincs, emiatt csupán remélni tudjuk, hogy a negatív tendenciák nem erősödnek fel, hiszen a kárpátaljai magyar közösség aligha bírná ki a kétfrontos harcot. Nehéz körülmények közé született meg a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. Sokan fogadtak arra, hogy spontán vetélés vagy abortusz történik majd és az intézmény meg sem születik, sokan, belföldön és külföldön, azon igyekeznek, hogy az újszülött ne legyen hosszú életű. De sokan vannak olyanok is, belföldön és külföldön egyaránt, akik önzetlenül is rengeteget tettek és tesznek azért, hogy ez az intézmény megerősödjék. A küzdelem nem ért véget, s a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola szívesen veszi mindenki segítségét, aki hozzá akar járulni egy nemes ügy sikeréhez. 103
