Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Brenzovics László: Nehéz körülmények között (A Kárpátaljai Magyar Tannyelvű Tanárképző Főiskola alapításának rövid története)
Perspektívák A magyar felsőoktatásért folytatott küzdelem első része lezárult, a kárpátaljai magyarság rendelkezik egy önálló, alapítványi formában működő felsőokatási intézménnyel, ami kétségkívül jelentős eredmény. De természetes, hogy az intézmény létrejötte rengeteg problémát vet fel. Bár, elsősorban az Illyés Alapítvány segítségével sikerült ellátni az intézményt a legszükségesebb eszközökkel, de sajnos az épület kérdése még mindig nem megoldott. A probléma legalább olyan régi és bonyolult, mint a működési engedély megadása. 1994-ben, a Beregszászi Városi Tanács határozatot hozott a járási rendelőintézet épületének visszaadásáról egykori tulajdonosának, a református egyháznak. A Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány szerződést kötött az egyházzal, hogy az 10 évre, az épület rendbehozásának fejében, az épületet használatba adja a Főiskolának. A Beregszász központjában fekvő, jó állagú épület nagyszerűen megfelelne az intézmény céljainak. A rendelőintézet áthelyezésével se lenne gond, hiszen a magyar segítséggel, felépült új épületbe az orvosi rendelők jelentős része már átköltözött. Az alapítvány az Illyés Alapítványnál meg is pályázta az átalakításhoz szükséges összeget. Úgy tűnt, a kérdés rendeződött. Természetesen azért a kérdés nem volt ilyen egyszerű, mert Hitman Tibor, a járási köz- igazgatás vezetője megvétózta a városi tanács döntését. Arra hivatkozott, nincs hitelt érdemlő dokumentum, amely bizonyítaná, hogy az épület az egyház tulajdonát képezte. Hogy ez közismert tény, nem vétetett figyelembe, papír kellett. Mi sem könnyebb, gondolhatná valaki, el kell menni a levéltárba, és ki kell kérni a megfelelő dokumentumot. Igenám, csakhogy a levéltár vezetői megtagadták a dokumentum kiadását, arra hivatkozva, hogy az intézményben javítási munkálatok folynak. Amikor mégis sikerült megszerezni, akkor az intézmény Ungváron székelő vezetője nem volt hajlandó azt hitelesíteni, mindenfajta indok nélkül. Csak. Végül ezt is sikerült elintézni, egy kis trükkel. Azonban Hitman úr, miután megkapta azt a dokumentumot, azt mondta, hogy mégsem adhatja át az épület tulajdonjogát, mert a főiskola nem kapta meg a működési engedélyt. (Megjegyzem, az épület tulajdonjogát nem a Főiskolának, hanem a református egyháznak kellett volna átadni.) Az intézmény kénytelen volt bérelt termekben megkezdeni működését. Időközben megkaptuk a működési engedélyt, de mint ahogy várható volt az épület a papíros prezentálása ellenére sem került át a református egyház tulajdonába, indok: mert a törvény nem kötelezi az állami szerveket arra, hogy a nem kultikus jellegű épületeket feltétlenül visszaszolgáltassa egykori tulajdonosának. Igenám, de itten a Beregszászi Városi Tanács, az épület tulajdonosa, már meghozta a döntést, s a járási adminisztráció csupán megvétózta azt, különböző kifogásokra hivatkozva, melyek azóta már elhárultak, nem beszélve arról, hogy Hitman úr választási programjában határozottan benne volt a főiskola támogatása. Az ünnepélyes megnyitó és a pecsétes „bumázskák” prezentálása után a kérdés viharos gyorsasággal oldódott meg. Hitman úrnak, a járási közigazgatás vezetőjének utasítására a vétót törölték, és az épületet átadták az egyháznak. Előttünk áll a rendkívül költséges nagyjavítás. A másik súlyos kérdés a finanszírozás. Az ukrán állam, amely a meglévő oktatási intézményeit is képtelen eltartani, valószínűleg még sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola költségeiből jelentős részt vállaljon. A gazdasági nehézségekkel küszködő lakosság igencsak nehezen terhelhető, emiatt az általános tandíj bevezetése rendkívül problémás. Köztudott, hogy Ukrajna állampolgárai többségének jövedelme a szürke és a fekete gazdaságból származik, emiatt igen nehéz megállapítani a jövedelmi viszonyokat. A hazai újgazdag magyar réteg igen szűk, s nemigen hajlamos a szponzorálásra. Persze nem lesz ez mindig így, s remélhetőleg eljön az az idő, amikor sikerül majd bevonni a főiskola finanszírozásába jelentős helyi forrásokat is. Jelenleg az intézmény az anyagi támogatás többségét a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól és az Illyés Gyula Közalapítványtól kapja, de támogatták intézményünket más alapítványok és magánszemélyek is. Az alapítványnak jelentős munkát kell a jövőben kifejtenie az intézmény anyagi hátterének megteremtése érdekében. 102
