Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5. szám - Brenzovics László: Nehéz körülmények között (A Kárpátaljai Magyar Tannyelvű Tanárképző Főiskola alapításának rövid története)

a fent nevezett intézményeket anyagi felelősség ne terhelje, vagy az UÁE, a BGYTF és az alapítvány egyenlő jogokkal lépjen fel a KMTF alapítójaként. Az első és a harmadik vari­áns elfogadhatatlan volt számunkra, egyrészt azért mert az egész engedélyeztetési proce­dúrát elölről kellett volna kezdeni, s az alapítók kezéből teljesen kicsúszott volna az in­tézmény irányítása, s az ukrán törvények sem teszik lehetővé azt, hogy állami oktatási intézmény magánintézményt alapítson. Kompromisszumként ajánlottuk, hogy az alapít­vány kuratóriumába felvesszük a két intézmény képviselőit, de természetesen egyenjogú tagként, anyagi felelősséggel. A jelenlévők nem voltak felhatalmazva egy ilyen döntés meghozatalára, emiatt a végleges döntést elhalasztottuk. Természetesen mi is éltünk a rendelkezésünkre álló nyomásgyakorlási eszközökkel, az ügy jelentős visszhangot kapott a sajtóorgánumokban, a KMKSZ aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett, s egy-két hét alatt több mint 22 ezer, a főiskola ügyét támogató aláírás gyűlt össze. Érzékeltük, hogy a bejegyzést „elősegítő” bizottság munkája kezd kifulladni. Elhatároz­tuk,hogy újra megpróbálunk Kijevben tájékozódni az ügyben. Levélben fordultunk az oktatásügyi miniszterhez, majd pedig szó szerint erővel rátörtünk a miniszterhelyettesre, aki, meglepetésünkre, kifejtette, hogy a minisztérium nem köteles figyelembe venni a Kárpátalján létrehozott bizottság véleményét. Azt javasolta, hogy mivel közben a felsőok­tatási intézmények engedélyeztetésének rendje megváltozott, adjuk be újra, az új köve­telményeknek megfelelően a dokumentumokat, és júniusban, az Állami Akkreditációs Bizottság ülésén megvizsgálják a kérdést. Rohammunkában átdolgoztuk az anyagot, me­lyeket még több szakmai bizottságnak is véleményeznie kellett. Közben újra összeült Kijevben, a kisebbségekkel foglalkozó ukrán-magyar vegyes bizottság, melyen újfent napi­rendre került a Főiskola ügye. Június 14-én, amikor az akkreditációs bizottság ülésére Kijevbe utaztunk, a reggeb lapokból már értesülhettünk arról, hogy a főiskola engedélyez­tetésének ügye már tulajdonképpen megoldódott. Ezekután nem volt igazán meglepetés, hogy az Állami Akkreditációs Bizottság, különösebb vita nélkül, megadta a Főiskola szá­mára az okatási tevékenységre feljogosító működési engedélyt. Az egyetlen feltétel az volt, hogy az intézmény nevéből el kell hagyni a „magyar” szót, mivel véleményük szerint ez azt sugallja, hogy magyarországi intézményről van szó. Az ukrajnai oktatási törvény szerint, minden az országban működő oktatási intézmény ukrán, csupán az oktatás nyelve lehet más. A bizottság azonban csupán egy jegyzőkönyvi kivonatot tudott adni, hiszen a hivatalos formanyomtatvány állítólag még nem készült el. Maga a jegyzőkönyvi kivonat olyan kör- mönfontan volt fogalmazva, hogy tartalmát alig lehetett értelmezni. Sem a helyi, sem a magyarországi hivatalos szervek nem akarták elhinni nekünk, hogy valóban megkaptuk a működési engedélyt, a jegyzőkönyvi kivonatot fogadták el hivatalos papírnak. Hosszas hercehurca után folyó év szeptemberében sikerült megszereznünk a hivatalos okiratot, persze ez sem volt egy könnyű feladat. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (valamilyen furcsa oknál fogva, mégsem kellett megváltoztatnunk az intézmény nevét) ünnepélyes megnyitójára 1996. szeptember 24-én került sor Beregszászban. A megnyitó ünnepségen részt vett Magyar Bálint, műve­lődési és közoktatási miniszter, Vitalij Bábák, Ukrajna Közoktatási Miniszterének helyet­tese, részt vettek Tóth Loránd, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövete, a kárpátaljai felsőoktatási intézmények vezetői, köztük az UÁE rektora és még sokan mások. Sok szép szó hangzott el, sok jókívánságot és elismerő szót hallottunk, még azoktól is, akik kezdet­től fogva jelentős energiákat fektettek abba, hogy megakadályozzák az intézmény létrejöt­tét. Érdekes viszont, hogy a magyarországi média, amely számtalan alkalommal tudósí­tott a főiskola működési engedélyének megadása körül terjengő botránysorozatról, figyel­men kívül hagyta az eseményt, pedig példátlan dolog történt: létrejött az első, határon túli, az adott állam által legitimizált, önálló magyar felsőoktatási intézmény. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom