Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon
majd annak utóda, az Unió Könyvkiadó. A Kárpátalján megjelenő', a ruszin értelmiségnek szánt sajtóorgánumok, a Kelet, a Felvidéki sión, a Görög-katholikus szemle a magyar társadalomba való integrálódásban látták a ruszinság egzisztenciális-kulturális felemelkedésének lehetőségét. Ezen az állásponton voltak a budapesti ruszin értelmiség és a görög katolikus klérus magyarbarát képviselői is. A ruszofiliát elutasítva, s a ruszin sajátságot hirdetve e felfogást képviselte a pozsonyi, a budapesti és a pécsi egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Hodinka Antal, valamint a Rahón született, s a budapesti egyetemen tanárkodé kiváló nyelvész, Bonkáló Sándor is. Az amerikai kivándorlás hatása a ruszin nemzeti mozgalomra A múlt század nyolcvanas éveiben a munkanélküliség következtében nagyszabású kivándorlási hullám indult Magyarországról a szinte korlátlan munkaerőpiaccal rendelkező' Egyesült Államokba. A kivándorlók jelentó's részét a különböző' tulajdonban lévó' nagybirtokok fojtogatásában éló' ruszinok adták. Az elsó' világháború kitöréséig mintegy 150.000 szepesi, sárosi, zempléni és ungi ruszin6 kényszerült az ország elhagyására. Az Újvilágban az óhazai társadalmi állapotoktól eltérő' viszonyok mellett sokan, s rendkívül fontos, hogy immár korlátozás nélkül ismerkedhettek meg a szlovák nemzeti mozgalommal, valamint a russzofil, ukranofil vagy pánszláv eszméket valló oroszországi és galíciai ukrán kivándoroltakkal. A magyar kormányzat aggoldalommal szemlélte ezt a folyamatot, amelyet csak betetó'zött az egyesült államokbeli római katolikus egyház elutasító magatartása a görög katolikus klérussal szemben. Erre a kivándorolt ruszinság egy része a pravoszláv hitre való áttéréssel reagált7. A leginkább aktív térítő', a Minnesota állambeli Minneapolis lelkésze, Alexis G. Tóth, több, az Egyesült Államokban és Oroszországban megjelent brosúrában pánszláv politikai felhanggal népszerűsítette a pravoszláv vallást. Ezek a füzetecskék természetesen Magyarországra is elkerültek, s az időközben hazatérek propagandájával kiegészülve gerjesztőivé váltak a század eleji, nemzetközi botrányt kirobbantó „skizmapöröknek”. A magyar kormányzat görög katolikus lelkészek és apostoli vizitátor Amerikába való küldésével tett ugyan lépéseket az áttérési mozgalom megfékezésére, kísérletei azonban nem jártak sikerrel. Az áttérők ellen lefolytatott perek, 1904 és 1906 között a nagylucskai és az izai, majd a 1913-14-es máramarosszigeti, ahogyan Kemény G. Gábor fogalmaz: „nem volt jellegzetesen nemzetiségi pör”8. A hazaárulásban és államellenes izgatásban elmarasztalt elítéltek elsősorban a görög katolikus egyháznak fizetendő magas párbér miatt tértek át a pravoszláv hitre, lévén, hogy az ugyan művelet6Pavlo Robert Magocsij: Formuvannyja nacionalnoji szamoszvidomosztyi: Pidkarpatszka Rusz /1848-1948/ (A nemzettudat alakulása: Pidkarpatszka Rusz /1848-1948/) Uzshorod, 1994., 45.0.) 7Az 1910-ben keltezett magyar adatok 577-tól 30.000-ig becsülik az áttértek számát. U.o.: 215.0. 8Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában VI. 1913-1914. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985. 62.o. 50
