Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Tóth István: Ruszin autonóm törekvések és Trianon
kollektív testületi és területi szerveződés különböző maximumait, az önálló nemzetgyűlést, az autonóm tartományt, s a nemzeti felségjelek használatát, amit azonban adott, az nem volt kevés. Széleskörű nemzetiségi nyelvhasználatot emelt a törvény rangjára a községi, a városi és a megyei életben, azaz kimondta, hogy húsz százaléknyi kisebbség kívánságára a közéletben második, harmadik, sőt negyedik nyelv használatát is engedélyezni kell. A nemzetiségi vezetők, főleg a románok, a szerbek és a szlovákok túlzó követeléseivel szemben, amelyek szerint az általuk többségben lakott helységekben és megyékben a közélet a többségiek nyelvén bonyolíttassék, e liberális törvény számára nem volt elfogadható, ez ugyanis a többi nemzetiség diszkriminálását jelentette volna. Nagyfokú lehetőségeket biztosított az alsó fokú iskoláztatás, a kulturális és művelődési egyletek alakítása, a sajtó, az ipari vállalkozások, a tulajdonszerzés terén. Ez utóbbiaknak tulajdonképpen kizárólag a nemzetiségek anyagi lehetőségei szabhattak gátat. Saját bankrendszer és pénzalap, nemzeti nagybirtokosság és iparosság híján ezzel legkevésbé az egyik legkisebb nemzetiség, az 1910-ben az ország összlakosságának 2,5 százalékát3 kitevő ruszinság tudott élni. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a törvények adta lehetőségeket sok esetben torpedóz- ta meg a belső és külső izgatásra okkal és ok nélkül gyanakvó helyi és központi hatalom, s a ruszinság esetében a nemzetiségi kiteljesedésnek további gátja volt az általános népoktatás szempontjából pozitív elemeket hordozó 1907-es iskolatörvény, az ún. Lex Apponyi, az értelmiség fokozatos integrálódása a magyar kultúrába, valamint a lassú asszimilálódás. A ruszinságnak a politikai életbe való beemelésére a századfordulót közvetlenül megelőző években a Zichy Nándor vezette ellenzéki Katolikus Néppárt tett kísérletet. Programjában a nemzeti kisebbségek kulturális és gazdasági felemelését hirdette meg, s a ruszinság körében Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön meg is nyitotta irodáit. A kormányzat ezt az akciót nem kívánta tétlenül szemlélni, ezért Bánffy Dezső miniszterelnök 1896-ban megállapodott Fircák Gyula munkácsi görög-katolikus püspökkel egyháza támogatásában, valamint a ruszinság kulturális és gazdasági színvonalának emelésében. 1897-ben megindult a földművelésügyi minisztérium nyomorenyhítő, ún. „hegyvidéki akciója”, amelynek lebonyolításával a kiváló mezőgazdászt, Egán Edét bízták meg. Ez az akció, amellett, hogy tompítani igyekezett az amerikai emigráció politikai hatásait4, jelentős elvi lépés volt a kormány részéről. Céljául a havasi típusú állattenyésztés és tejgazdaság kiépítését tűzte ki Bereg megyében, amihez olcsó kincstári föld- és legelőbérleteket biztosított. Hitel-, fogyasztási- és értékesítési szövetkezetek, valamint áruraktárak létesítésével a népet fojtogató uzsorát kívánta letörni. Egán 1901-ben bekövetkezett korai és rejtélyes5 halálával az akció is elhalt. A kormányzati akció azonban csak tüneti kezelést jelenthetett, hiszen a nyomor eredendő okát, a nagybirtokrendszert érintetlenül hagyta. A kulturális-nyelvi ébredés szakaszában lévő ruszin értelmiség a századfordulóra szakított az orosz nyelvhasználattal, s a russzofil irányzatot elvetve a helyi dialektuson alapuló ruszin irodalmi nyelv kialakítására törekedett. E törekvés hathatós támogatója lett az 1895-ben újjászervezett Szent Bazil Társulat, 3Magyarország története 1890-1918. Akadémiai Kiadó, Budapest., 1983, 414.0. 4„A rutén kérdés ma elsó'sorban gyomor-kérdés, s csak másodsorban nemzetiségi kérdés” — írta 1898-ban keltezett emlékiratában Egán Ede. U.o.: 1044. o. 5A szerednyei szóló'dombokon kiderítetlen körülmények között puskagolyó oltotta ki életét. 49
