Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szekér Endre: Kovács András Ferenc Kufstein-verséről
Szekér Endre Kovács András Ferenc Kufstein-verséről „Mit ér a költő, ha fegyenc? Versen inneni... S ha linzi? Lobbanj ki szem: hová merengsz? Wer von Ihnen ist Kazinczy?” (Kovács András Ferenc: Erős várunk nekünk a Kufstein) TZ JL Jk. ovács András Ferenc (vagy rövidebb nevén: KAF) az Erős várunk nekünk a Kufstein című versét az Üdvözlet a vesztesnek kötetének végére helyezte. Ezzel maga a költő is érzékeltette verse fontosságát, melyet a nagyobb kompozícióval, a címválasztás határozott evokatív jellegével különösen hangsúlyozottá és emelkedettebbé tett („Erős vár nekünk az Isten”, Luther Márton híres zsoltára, „Erős várunk a nyelv”, Kosztolányi feledhetetlen kötetcíme). Az Istenbe kapaszkodó ember példája, a kis népek anyanyelvbe fogódzása napjainkig időszerű. Ezt változtatta át KAF „Erős várunk nekünk a Kufsteint”-re, mellyel nem útirajzot ad olvasóinak a gyönyörű tiroli várba készülőknek, hanem mindnyájunk figyelmét múltunk félelmes, feledhetetlen „bibliai példabeszédére”, kufsteini vonatkozásaira irányítja. Közismert irodalmi — (nekünk, magyaroknak „turisztikai”) - tények teszik még hitelesebbé KAF kufsteini versét: Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc stb. raboskodtak itt. A lexikonok hozzáteszik azt, hogy az 1848/49-es szabadságharc után sok magyart hurcoltak a várbörtönbe az osztrákok. (Zárójelben — talán a „témához” illőn - röviden hadd számoljak be arról, hogy dédapám, Gaál Lajos 48-as főhadnagyként Világos után került a hírhedt Újépületbe és a kufsteini várbörtönbe. Ezért is kell újra meg újra elolvasnom KAF Kufsteint-versét. És nemcsak a családi emlékek serkentenek írásra, hanem a vers jelentősége is...) KAF verskompozíciójának középpontjában tágabb értelemben a magyar történelem és magyar költősors áll, de szűkebb értelemben a Martinovics- összeesküvés, Batsányi János, Kazinczy Ferenc sorsa. Batsányi János Aranka Györgynek 1793. február 10-én írt sorai állnak a vers élén, ezek adják meg a „hangulatot”: a magyar nyelvről, az emberek félelemmel teli életéről,a Magyarországon gyakran ólálkodó kémekről, az erdélyi juhokról és farkasokról példálózva stb. A költő tulajdonképpen végigvezeti a versen ezt a jakobinus történetet, Kazinczy és társai életét, rabsorsát. Felidézi a versben Hajnóczy, Szentmarjay, Szulyovszky, Batsányi, Martinovics, Óz Pál, Szolárcsik, Verseghy Kis János, Kazinczy alakját. A tágabb értelemben vett „alakok”, személyek olykor névtelenek: kis renegátok, nagy besúgók, rebellisek, hóhérok, ismeretlen rabok, policájok,foglárok, poéták, szabadgondolkozók, magyarok és nem magyarok. Irodalomtörténeti közhely Kazinczy Ferenc levelezése, irodalmi vezérsége: nem indokolatlanul nevezte őt kora irodalma telefonközpontjának Németh László. 66
