Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bogdán László: Az erdélyi sorsverkli avagy „A mindenség kalapja alatt”
Még egy-két lépés... Sejti, semmi sincsen - se nép, se nyelv, mit lélek árja vitt, s egy mozdulattal színre lép az Isten lassan lesepri vesztes bábjait.” A könyv a talányos kettős Erdélyi töredék-kel zárul, melyből ugyancsak villodzóan keserű, kegyetlen felismerések volnának kihüvelyezhetőek erdélyi sorstalanságunkat illetően, s búcsúversként egy hatalmas, Kazinczyt megidéző poéma olvasható, az Erős várunk nekünk a Kufstein. Kötetről kötetre követve KAF útját, megállapíthatjuk a „fickós költő” lassan férfivá érik napjainkban, emellett ahogy Kereskényi Sándor is megállapítja Róla (Korunk, 1994 augusztus) „tépelődő, vívódó alkat”. Verseit olvasva a kritikus úgy látja: már csak egy megújított keresztyénység kínálhatna számára megnyugtató megoldást. ” Nem tudom, ebben nem mernék jósolni, nem lévén illetékes. Egy azonban bizonyos, a nyolcvanas évek jéghegye kezd kiemelkedni az erdélyi tengerből: KAF kezdi „megmutatni” magát s már ez is több, mint amit bárki is remélhetett, hiszen divat volt s ma is az leszólni a transzilván literatúrát, miszerint legendák lettek volna az íróasztalfiókba rekedt művekről szóló mesék! Talán mégsem!... Kovács András Ferenc: Üdvözlet a vesztesnek. 1983-1993. Héttorony Könyvkiadó. Budapest. 1994. cjou^oO^, ct icÜcC d, cUcuJŐttzi ctcnoc^ CL dUrixnMJ6-rTto* JuJL cl XccCdituv\, ^te^jüCCoMJL jcx.fut&jbn<0X ■h&ajtc&cflzíe- «*• (Acl/UJK epC&Kc^ A £3^KÍW^Í>1 ^jBttdü CL t/4u*6e*i Tu* 65
