Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Bogdán László: Az erdélyi sorsverkli avagy „A mindenség kalapja alatt”

imitációkban tűnnek fel. Mottónkban idéztük a kötet egyik legjellemzó'bb versének az egész könyv hangulatát involváló első' szakaszát. A verset talán nem véletlenül a Jelenkor 1990 decemberi számában még Csoóri Sándornak ajánlotta a költó', akinek formaérzéke bámulatos. Az ajánlás valahol - talán véletlenül? - lemaradt a versről, amire a kötet révébe ért, viszont ettől még világunk megidézése tökéletesnek mondható, igen „vásárban voltunk / adtak-vettek”, valamint: „A zsibvásárban árulók közt / Árvák tolongtak és bolondok / Sors szőttesével rászedettek / Rázták szakadt országok rongyát / Lélekharangot vén kolompot...” Van még egy másik Ady-idézés is a könyvben, a kiváló Csúcsai fénykép: Ady zsoltár s szintén sikerültek, egymást kiegészítve-folytatva, az Ady- imitációk, közöttük a könyv nagy erdélyi verse: a Két labanc beszélget, amelyik egyrészt megejtő természetességgel s bámutalos nyelvi erővel idézi Ady „kuruc- verseinek” hangulatát és világát, másrészt a maskarádé alkalmat teremt - hm, mire is? - az „erdélyi önvizsgálatára. Igen, itt mindig a másik volt a labanc, mi kurucok voltunk, meg nem alkuvók, lázadók, hó'sök, a történelem örök kárvallottjai, hűségesek:

„keserűit prédás agyafúrt szerzet feladod fajtád feleded nyelved rengjen agyadban ágyúzó zsoltár kuruc én voltam te labanc voltál

agyafúrt kóbor keserűit korcsos feleded nyelved feladod sorsod kacagás isten kacagás holtunk emlékszel pajtás labanc is voltunk"

Kevés keserűbb, igazabb, megszenvedettebb és kihívóbb erdélyi verset olvashattam mostanában. A könyvben egyébként a Székely János világát lidércnyomásosan megidéző' címadó költeményen kívül, még van néhány nagy vers, mindenekeló'tt a Kölcsey Ferenc lehajtja fejét (szatmári iskolám ünnepére), s nem utolsósorban a magasan kiemelkedő' — és nemcsak KAF könyvéből, hanem a kortárs magyar költészetből is kitűnő' Széchenyi-sakk:

„ó, fuss, te küldönc balsors! messze iszkolj!

hátrálj jövendő'! rajta, jó paraszt! szólj, víg tarack! dicsőn dörrenj, te pisztoly! mert úr az úr, midőn golyót szalaszt

fejébe! Kész a Nagy Magyar Szatíra a vaktörténet sunyin ünnepel, hisz van Hitel, mit példás korszak íra, és kész a sír, hol nemzet tűnhet el,

mert eljövend a Legnagyobb Magyar Matt: szétszóratás, szabad tiportatás - ravaszdi szennyben reszket majd a gyarmat, de ez kevés, ha nincs is folytatás...

64