Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Lázáry úr Párisban; Rue du Vieux-Colombier; Vaugirard. Adybandi Párizsban; Szárszói variációk; Dísztávirat szárszói találkozókra; Reminiszcencia; Blake-improvizáció; Álom sorok (versek)
Talán ismét a kántortanító? Mondja csak, mondja. Bolond. Suttogják. Szégyellik övéi. Ha gyermekekkel játszhat, Nem veszélyes. Akkor jó. Megebédel a cselédszobában. Az megteszi. A vendégeket ne ijessze el. Mondják. Bolond. Azt suttogják felőle. Jaj. Jé! Jé! Nézd a kalapját! Demuris. Nézd. Jaj. Jé, miket aggatott rá! Csengettyűk. Csörgők. Karácsonyfa-gömbök. Csilingelő kis csingilingis Ember. Fixum. Lehetne csárlicseplin is. Ahogy belép. Belép a napsütésbe. Végigcsilingel vásáros cigányként. Végigcsilingel, mint egy villamos, gyerekvonat boldog Ligetben, vagy úgy, akárha tiszta rím a versben. Ahogy Belép. Nézd! Nézd csak, visszacsendül, jé, a kalapja! Emlékeznek. Bár csengettyűk, se csörgők. Csak egy virág Kopott kalapra díszül. Szalagba tűzve. Félrekókadón. Fáradtan. Árván. Egyetlen virág. Nem tudják. Majd. Mit tudják majd ezek! Nem sejthető. Hogy megbomlott Pipacs? Papírforgó vagy réti margaréta? J.A. kalapja kalapomra kötött kölyökkori csörgők ha fejemet rázom göcögnek a babák halódnak helyettem szerelemben hörgők koldus kalapom húsvét-harangocskák kondulnak kondásként csörtetek gázolok híg csatakos napfényt nyarak arany mocskát kalapomra bogzott bohó gyermekzörgők ha elbitangolnék megneszelnék rögtön rossz szívemet önző jövendőknek őrzők csúfolt kalapomon ádventi csengettyűk magamban csellengek bolond vagyok mondják
