Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Lázáry úr Párisban; Rue du Vieux-Colombier; Vaugirard. Adybandi Párizsban; Szárszói variációk; Dísztávirat szárszói találkozókra; Reminiszcencia; Blake-improvizáció; Álom sorok (versek)
szeretni nem tudjuk hát veszni engedjük kalapomon mázas karácsonyfadíszek atomok koccannak egymásnak ha lépek tört ezüst nyelvemről lemállnak az ízek szöszös kalapomon színes pörgő gömbök fityegnek mint költők szép szaván a gondok védangyalom sem véd csak védördögöm bök kalapomon bomlott mennyei bokréták bogáncsok csillagok bolygók szétbolyongó megszédült világok madzagon kométák kerek kalapomon hány csillagzat rezeg pórázon vagy spárgán csüngő kutyák semmik láncán csördül lelkem mint nagy medvét vezet kalapomon bolydult bogáncsok csillagok medvék csilingelnek mindenség körhintáz elfordulok isten csendjében csillogok The Real World Suttogják szeretők Jé jé J.A. kalapja Kerenghet híg azúrban Sem istene sem papja,
/
