Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Szepesi Attila: Piacképes szonett; Kórémuzsika; Filmkockák, 1956; Sakál-ének; Van Gogh: Varjak (versek)

Nem érdekelt, fene bánta, professzorok tudománya: labiális spiráns meg a nazális és afrikáta.

Lestem fönn a Zodiákust kócszakállú, girhes mágus, kinek átabota léptét fürkészi a magisztrátus.

Voltam bizony báva kódis, magam a zsák és a fát is. Aki voltam, az maradtam, csóró ürge s marslakó is.

Filmkockák, 1956

Amikor a láncot a teherautóra csomóztam,

emlékszem, valaki forgatott:

percegett rovarhangon a kézi filmfelvevő.

A kocsi nekilódult, csikorgott a lánc, a szobor mégsem engedett.

Kerítettünk egy újabb teherautót, újra megcsomóztam az immár dupla láncot. Aztán a két jármű együtt porba rántotta az emlékművet.

Azóta sokszor eszembe jutott a film, bár sose láttam.

Az őszutói Szabadság-tér: állunk az utca partján kiskatonák, vének, suhancok a közelítő napfogyatkozás előtt.

Emlékszem néhány ormótlan bakancsra, sáros lódenkabátra.

Csak épp a magam kölyök-arcát nem tudom felidézni: pedig sokszáz példányban megörökítette az öreg filmfelvevő-masina.

8