Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - V. Király István: Tiltott vagy titkos állományok? (Fogalmi vázlat a romániai titkos könyvtári állományokról
hatáskörébe tartozó, a Fegyverszüneti megállapodás 16. pontjának az érvényesítésére alakult különbizottság állította össze. A címe: A forgalomból kivont kiadványok (Publicatii scoase din circulatie) és az 1917. január 1. és 1944. augusztus 23-a közötti időszak sajtóterméséből azokat a nyomtatványokat tartalmazza, amelyek náci, fasiszta, légionárius és sovén tartalmukból kifolyólag, ellenkeznek a Románia és az Egyesült Nemzetek közötti jó viszony szellemével. Ezek a kiadványok - külön leltározva és raktározva - csak a kötelespéldány-joggal rendelkező könyvtárakban ma- radhatttak meg és tanulmányozásukhoz az intézmény igazgatóságának a névre szóló jóváhagyására volt szükség. A rendelkezések áthágása vagy megkerülése esetenként pénz és/vagy börtönbüntetést vont maga után. Összegezve: a szóban forgó tilalmi jegyzék kimondottan nyilvános jellegű. Egy nyilvános nemzetközi megegyezésre épül; összeállítását egy közintézmény vállalja fel, és úgy a jegyzéket akárcsak összeállításának az indokait valamint a rendelet áthágásának a következményeit egy hivatalos közlönyben hozták a nyilvánosságra. Az eképpen a nyomtatványok kiadásának, terjesztésének és megőrzésének az egész hálózatára kiterjed, arról nem is beszélve, hogy abban az időszakban — épp a Fegyverszüneti megállapodás folyományaként - ilyen jegyzéket minden olyan országban összeállítottak, amelyben a nemzeti szocialista és a fasiszta nézetek valamelyest tért hódítottak. Számunkra azonban ugyanolyan fontos megjegyezni azt is, hogy ez a rendelet - éppen nyilvánosságából eredően - a könyvtárosok egész szakmai közösségét és nem pusztán egy szűk bizalmi rétegét mozgósítja. A jegyzéket 1946-ban egy lényegében azonos jellegű újabb lista követi. Az egyetlen különbség az, hogy ez már nem csupán Romániában megjelent nyomtatványokat, hanem olasz, német, francia és magyar nyelvű külföldi kiadványokat is tartalmaz. A titkos állomány kialakulásának és gyarapodásának fontos állomása a következő - 1948-ban kiadott - tilalmi jegyzék. Ez már egyértelműen a Betiltott közlemények (Publicatii interzise) címet viseli. A tetemes, több mint 500 oldalas kötet tartalmazza az 1945-46-ban közölt jegyzékek címeit, de jelentős mennyiségű új címet is felvesz. Azonban a jegyzék felépítésének az egész szelleme más, mint az eddigieké. Az ugyanis mindenek előtt a tilalom kiterjesztését képviseli. Hiszen amíg a megelőző tiltás a közlemények közforgalmára és intézményes terjesztésére vonatkozik (gondoljunk a „forgalomból kivont” elnevezésre), addig ez az utóbbi tilalom a nyomtatványokra mint összes egyedi tárgyra, tehát példány szer illeg utal. így azok személyes birtoklása és a magánszférában való mozgása is tilalom alá esik. Ebben a szellemben már a személyes bizalom megszegése (értsd: feljelentés, besúgás stb.) vagy a házkutatások során azonosított példányok már jogilag” is tárgyi bizonyítékokként voltak érvényesíthetőek. Ezért ezt a vaskos kötetet — 200 lejes áron — nyilvánosan is terjesztették. Szoros összefüggésben mindezzel azt is megfigyelhetjük, hogy az 1948-as címjegyzék megszerkesztésének a kritériumai is erősen relativizálóak. Nemcsak arról van szó, hogy szigorúan „osztályharcos”, hanem arról is, hogy ezek a kritériumok immár a megelőző évtizedek sajtótermékeinek az egészét célozzák meg. „A túlzás veszélye nélkül kijelenthetjük — írja az Előszóban —, hogy jó része mindannak, amit az utóbbi három évtizedben, valamint kisebb hányada annak, amit azelőtt országunkban közöltek, soviniszta, reakciós és rasszista eszméktől volt fertőzve.” (9. o. kiemelések tőlem) De, az 1948-ban kiadott tilalomjegyzék, bár egyrészt a tilalom kiterjesztését, másrészt pedrg annak a relativizálását képviseli, mégis nyilvános, tehát nem titkossá transzfiguráit tiltást képvisel. 67
