Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Legenda Aprily Lajosról (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
már válaszolt Áprily és azt írta, - kedves barátom - így kezdte a levelét, hogy „Kedves barátom - aki az Antonius és Cleopátra első két felvonását lefordította, annak a másik hármat is le kell fordítania.” Én belepirultam ebbe persze, rettenetesen. Fölhívtam rögtön Péter Andrást, és mondtam neki, hogy én szégyenlem magamat, és nem akarom, hogy az én levelemnek olyan hatása legyen. Azt mondta Péter András, kérem, én közölhetem önnel, hogy Áprily már bennünket megkeresett és mivel megtudta, hogy mi önnek a Pericles című Shakespeare darabot akartuk kiadni fordítani azután, hogy Szűcs László ajánlotta önt, mint fiatal Shakespeare-fordítót, Áprily azt mondta, hogy ő nagyon szívesen lefordítja a Periclest. Úgyhogy tessék csak befejezni az Antonius és Celopátrát, és mutassa meg majd nekünk. A vége az lett, hogy Áprily lefordította a Periclest, nagyszerűen - abban sok rímes rész van, és gyönyörűen, mesterien rímelte végig — és én is lefordítottam az Antonius és Cleopát- rát, évek múlva aztán színre is került, és én életem végéig egy kicsit szégyelltem magam, hogy nem tudtam ezt eléggé megköszönni neki. A levélben, amit írt, rögtön meghívott, hogy menjek el hozzá és beszélgessünk, és akkor beszéltem vele életemben először, behatóan. Albert Zs.: Az Erdélyi Helikon vezető költője volt, Magyarországon pedig nem fogadták be. Babits nem szerette. Mészöly D.: Egy lappangó féltékenység volt emögött... Nem tudom, miért. Kardos László mondta el nekem, hogy mikor Babits szerkesztette a fiatal költők antológiáját, egyszer meglátogatta Babitsot és ott voltak kirakva a padlón a különféle kötetekből kivágott versek, amiket össze akart állítani egy kötetben, és ő azt kérdezte Babitstól, hány éves koráig fiatal egy magyar költő? És Babits azt mondta, hogy 42 éves koráig. Miért? - kérdezte Kardos.,Azért, hogy Áprily Lajos ne kerülhessen bele!” - felelte Babits. Lator L.: Én azt gondolom, hogy Babits idegenkedését Áprilytól, bár Babits ítéleteiben sokszor nagyon kiszámíthatatlan volt, ízlésbeli különbség magyarázza, semmiképpen sem féltékenység, hanem az, hogy Áprily valami más nyelven beszélt, mint Babits, mint egyáltalán a Nyugat költői. Mészöly D.: Ne gondold. Ne felejtsd el ugyanakkor Reményiket, aki kitűnő költő persze, de hát Áprilyhoz képest mégiscsak egy másodsorban lévő egyéniség. Reményiket hajlandó volt Babits azonnal... Lengyel B.: Itt azért valamit közbe kell vetnem. Áprily azt mondta egyszer nekem, hogy kezdetben Csokonai rímelését célozta meg, csak később merészkedett el az Arany János-i asszonáncig. Tehát teljesen más volt Áprily vagy Babits poétikai felfogása. Ezt azért számba kell venni. A modem Nyugathoz képest Áprily inkább Arany őszikéihez közelített. Olyan nagy különbség volt közöttük, hogy a Mészöly Dezső képzelte féltékenység szóba se jöhetett. Mészöly D.: No de annyira nyitott volt Babits, hogy éppen az tetszett neki pl. Erdélyi József, Illyés Gyula lírájában, hogy valami egész más hangot ütöttek meg, mint a Nyugat első generációja. Egész bizonyos, hogyha őt Áprilyban valami ingerelte, akkor nem a különbség volt. Talán inkább arról lehet szó, hogy Erdélyben Áp- rilynak a páratlan tekintélye a maga műgondjával és műveltséget, ókori görögséget fölszívó lírájával kicsit hasonlított ahhoz, ami a Laodameiát költő Babits nimbuszát adta meg itt. Aztán a neuraszténiás érzékenység, a kultúrának a beépülése a legszemélyesebb lírájukba, az mind a kettejükben megvolt. Albert Zs.: Eszembe jut Áprily Laokoon komplexusa. Ahogy még fiatalon megírja, és később is több kisebb versében használja fel szimbólumként ezt a történetet, hogy megfogalmazza, mennyire féltette a fiait, és egyáltalán milyen végzetesen kiszolgáltatottnak érezte magát. 59
