Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Legenda Aprily Lajosról (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
Mészöly D.: Nem is arra gondolok én, hogy epigonja lett volna, épp attól vonzódhatott volna egymáshoz a két ember, mert más volt. Lengyel B.: Igen, de nagyon erősen más volt, bizony ott van a dolog nyitja, azt gondolom én, hogy Arany Jánosnak a tartózkodása, és amivel élt, és amivel ő minden exhibiciótól mentes volt, az nagyon jellemzi Áprily Lajost. Ő itt bizonyos mértékig különbözik Jékely Zoltántól, mert Jékely sokkal nyitottabb volt, Áprily zárt volt, a természet szépségeit el tudta mondani úgy, hogy emlékszem arra, mikor először voltunk Nemes Nagy Ágnessel Szentgyörgypusztán, elmentünk sétálni, először megmutatta az óvóhelyet, amit 44-ben csinált az erdőben, hogy ott lehet elbújni, ha jönnek a bombázások. Miközben sétáltunk, tudom, hogy az őszi kikericset mutatva akkor tanultam meg a nevét is Nemes Nagy Ágnessel együtt, és aztán a többieket is, a pirogokat, a gyurgyalagot és a többi madarat. Ott láttuk és tapasztaltuk, hogy neki a természet egy belső világ kifejezője volt, de nagyon zártan, nagyon titkosan, tehát akkor, amikor általában a költők magukról beszélnek, akkor ő éppen ellenkezőleg, a nyitottsággal szemben a zártságot, a titkos lírát mutatta meg a költészetben. Mészöly D.: Nemes Nagy Ágnes egyik kedvenc Áprily-strófája jut eszembe. Talán Fegyverszünet a címe ennek a versnek, ami azzal fejeződik be, hogy „és a ragadozó idő áll, mint az ölyv a levegőben”. Ez a levegőben álló ölyv ez olyan finom megfigyelés... egyébként a Bolond Istók ban Aranynál is megvan ez a megfigyelés, hogy „mint pár szemöldök írott vonala” áll a levegőben. Lengyel B.: Jól mondja Lator László, Áprily titkosan volt lírikus, a költőkkel ellentétben minden exhibiciót kerülő. Mellesleg olyan exhibició-ellenesség ez, amely később Nemes Nagy Ágnes alkatát jellemzi. De amellett más rokon vonás is van bennük. Mintha Áprily keltette volna fel Nemes Nagy Ágnes számára gyerekfovel az igényességnek azt a feszített magas fokát, amely az Áprily költészetét jellemzi. A strófa zárásoknak klasszikus tökélyét, az elrendezés kiérlelését, „kikalapácsoltsá- gát”. Az ilyen verszáró pontosságot: ... szúnyog balett, leng, ring a hőben, és a ragadozó idő áll, mint ölyv a levegőben. vagy: . . Majd alszom a perjefü alatt. Idő nem űz és gond nem él. És nem történik semmisem. Fény gyűl. Eső hull. Zúg a szél. Milyen tömörített, mesterileg maximálisan „kikalapált” mint ötvösremeklés, az egyetlen végsor hármas megállapítása! S hogy ez a véglegesítő zárás mennyire szándékolt, tegyünk ide még egy versbefejezést: Én nem vagyok se hal, se kígyó, Az eget úszva nem szelem. Én nem vagyok se hal, se sólyom - És nem marad jelem. Albert Zs.: Ifj. Bibó István az újjászületett Baár-Madas református leánygimnázium igazgatója, sok évtized után jelenleg Áprily Lajos utóda, gyerekkorától ismerte Aprilyt. Bibó István: Szüleim révén ismertem, hiszen édesanyám itt tanított az iskolában Áprily igazgatása alatt, és az első emlékem nagyon régi. Majdnem biztos, hogy 1944 54
