Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

- Majd segítek neki - mondta Rusznyák Maris. - És remek forralt bort tudok kotyvasztani. Egyszerre nagyon megelevenedett, már nem rémüldözött, a birkacombot a vadászpuska mellé rakta, bort és vizet forralt a tűzhelyen, cukrot és szegfűsze­get vett elő a konyhaszekrényből. Török Ádámmal jóízűen falatoztunk a fok­hagymás birkahúsból, későre járt már, igencsak megéheztem, sokat ettem, és evés közben tele szájjal dünnyögtem:- Korán elkezdted leöldösni a verbászi birkákat. Ha így folytatod, tavaszra nem lesznek bárányok.- Lesznek bárányok - mondta Török Adám. - Májusban nyársra húzok leg­alább kettőt, ehetsz a húsúkból. A csendőröknek is jut belőlük.- Imádom a fokhagyma ízét és szagát - mondtam. - Erőt ad a birkahúsnak.- Erőt ad a bárányhúsnak is - mondta Rusznyák Maris a tűzhely felett tüs­ténkedve. - Májusban rengeteg fokhagymát tálalok a bárányhús mellé. A fok­hagyma szaga elűzi a boszorkányokat. Ésetleg Paulinát is messzire űzi.- A boszorkányokat mindig elkerültem, még álmomban is - mondtam. - Tün­dérekkel viszont sokszor találkoztam. Ők megillatosítják a fokhagymát, mert tiszták és szépek.- Rézi?- Ő a legszebb közöttük.- Biztos?- Biztos.- Elég volt már ebből az ostoba ugatérozásból - mondta Török Ádám. - Ké­szen van a forralt bor?- Készen van - mondta Rusznyák Maris.- Akkor menj, és feküdj le. Fegyveres férfiak vigyáznak az álmodra. Török Adám az asztalfiókból egy pisztolyt vett elő, a vadászpuska mellé he­lyezte, csövét felém fordította. Én is elővettem a forgópisztolyomat, az asztalra tettem. Rusznyák Maris gyorsan eltűnt a konyhából, aludni ment.- Birkák miatt is lövöldözhetünk egymásra - mondta Török Adám. — De én úgyis gyorsabb lennék és pontosabban céloznék.- Nem biztos - mondtam. - Én megjártam a Nagy Háborút, amíg te minden­féle mocskos odúkban bújkáltál.- Elvesztettétek a háborút.- Nem rajtam múlott. Ott Galíciában, ahol én álltam, senki emberfia nem jö­hetett át a vonalainkon. Aztán valahonnan a hátunk mögé kerültek az oroszok, és szétlőtték a könyökömet. De merev karral is kitűnően célzok még ma is. Török Adám kezébe vette pisztolyát, előbb a mellemnek szegezte, aztán a vi­harlámpa felé fordította.- Egyetlen lövéssel kioltanám a lángot. Mostanában sokat gyakoroltam. Ve­rebekre lövöldöztem. Minden lövésem talált. Egészen kicsi madarak, de én szét­lövöm őket. Utálom a verebeket.- Miért?- Ők a cigányok a madarak között. Beköltöznek a fecskék fészkébe, mert lus­ták maguknak házat építeni. Reggelenként az ablakom alatt csiripelnek, való­jában kéregetnek. Adtam nekik mindenféle olajos magvakat. Gyorsan felkap­kodták, és aztán még hangosabban rikácsoltak és követelőztek. Még több magot 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom