Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

adtam nekik, erre összevesztek rajta, felborzolták tollaikat, egymásnak estek. Muszáj volt közéjük lőni.- Régebben a szerelmesen búgó vadgalambokra haragudtál.- Velük megbékéltem. Szép hangjuk van, és szeretik egymást. A verebek viszont folyton civakodnak, nem tudják mi a tisztesség. Olyanok, mint a cigányok.- Én ezidáig egészen jól elvoltam a cigányokkal és a verebekkel. A vadgalambokat meg különösképpen kedvelem.- Tavaszra eljössz a báránysütésre?- Eljövök. Ha addig még lesznek birkáid.- Ki venné el őket?- Én nem. Messziről hajtottad ide a nyájat. Más mezőőrök földjeiről.

Török Ádám elégedetten hátradőlt, pisztolyát visszatette az asztalra.- Akkor továbbra is csak a verebekre lövöldözöm. Esetleg a tolvajokra. Ezt az éjszakát mindenesetre átvirrasztom.- Még mindig rossz érzéseid vannak?- Bajt szimatolok.- Veled virrasztók én is.- Hosszú lesz az éjszaka.- Kártyázhatnánk. Imriséknél már kikártyáztam a megfelelő bábaasszonyt.- Miben játszunk?- Mondjuk... mondjuk egy húsvéti bárányban.- Neked nincsenek birkáid. Nem tudsz fizetni, ha veszítesz.- Nyerni fogok.- Megint csalni akarsz?- Lehet. De úgysem veszed észre.

Török Ádám ismét kihúzta az asztalfiókot, elővett egy csomag kártyát. Tisztább lapok voltak, mint azok ott Imris Tamásnál, könyen megjelölhettem az ászokat és a tízeseket.- Felváltva osztunk - mondta Török Ádám.- Rendben.- Reggelig játszunk.- Reggelig.

Kártyázni kezdtünk, váltakozva osztottunk, közben iszogattuk a forralt bort. Török Ádám leosztásait a lapjárástól függően váltakozva nyertük, az én leosztásaimat rendre én nyertem. Török Ádám dühösen ráncolta homlokát, de nem szólt semmit, egyszer petróleumot öntött a viharlámpába, és én egyre fölényesebben vezettem, mert ahogy múlott az idő a kezem egyre jobban rájárt a lapokra.

Az első puskalövés jócskán éjfél után dördült el. Messziről hallatszott, de nem túlságosan messziről. A kártyák megálltak a kezünkben. Aztán eldördült még három lövés, majd sűrű fegyverropogás hallatszott. Puskákból, pisztolyokból lőttek.- A Váry-kastélynál lövöldöznek - mondta Török Ádám.- A tiszt urak jókedvűek, és hangosan ünnepelnek - mondtam. - A fellegeket célozzák, talán elunták a havazást.

Török Ádám feszülten figyelt, megrázta a fejét, felállt, pisztolyát zsebre vágta, kezébe vette a vadászpuskát.

45