Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Bogdán László: Másnap (elbeszélés)
befűzze a cipőjét. A cipője sáros, mintha valahol messze vidéken kóborolt volna az éjszaka, és nem a fővárosban. Szétnéz kefe után, de nem talál. Megpillant viszont egy falitükröt. Borostás, gyűrött arc mered rá, rettegve fordul el, inge is gyűrött, egy gombja a változatosság kedvéért le is szakadt, valószínűleg akkor, amikor az éjszaka - na vajon miért? - a kelleténél gyorsabban igyekezett megszabadulni tőle. Ki tudja? Ki tudhatja? Nyakkendőjét sem találja, pénztárcáját sem. Nyakkendője lehet nem is volt, de pénztárcája? Zakója egy székre dobva hever, valamelyik zsebében ott lehet a buksza is, most unja tovább keresni. A zakón több nagy zsírfoltot fedez fel. Szédül. Az ablakhoz lépve lehunyja a szemét, máris ott táblából a cigányok között, ka- vargatja az üstben pöfögő fekete anyagot, egy társa nyársa tűzött szalonnát sütöget. Göb szájában összefut a nyál. Elfordul az ablaktól, az ágy mellett reménytelenül üres rumosüveg. O mégis felemeli, megforgatja, színpadias mozdulatokkal csavarja ki és a nyelvébe engedi a néhány maradék cseppet, majd egy kanál cukrot is undorodva lenyel. Vicsorog. Már kilépne a kamrából, amikor észreveszi a tükörre rúzzsal írt üzenetet; „Gyere át a Kiseleffbe, ott leszünk mind -Marica...” Kiselefp. Hol van a Kiseleff! És mi lehet? Sziget? Városrész? Kocsma? És Marica? Kicsoda ez a Marica? Göb nem tudja, semmit sem tud, az éjszakát is hiába pörgeti vissza, végérvényesen elfütyült a fejéből. Talál viszont egy üveg sört, elszédül, most a boldogságtól, felemeli, félig van, állott sört nem iszom, gondolja azonnal, s megdöbbenve ugrik eléje az üveg cimkéje Ulei - dublu rafinat de floarea soarelui... Undorodva ereszti le a földre, tájékozatlanul mered maga elé, ilyesfajta helyzetekben csak a vers segít, gondolja és mormolni kezdi; Kard eke lánc készül a vasnak... mijéből is tejó szagú atyaúristen, mijéből? A gazdag, igen a gazdag, biztosan a gazdag micsodájából? Nem megy. Elkeseredetten bámul maga elé, majd hirtelen lehajol és az ágy alól előhalássza poros szemüvegét. Nadrágzsebéből szarvasbőrt húz elő, gondosan megtörölgeti, szemére illeszti, mély lélegzetet vesz és kilép a folyosóra. Visszafordul, reménykedve, de az ajtón nincs névtábla. Elképedve mered maga elé, egy ország, ahol olajat és sört, kekszet és rumot, szeszt és ásványvizet egyforma, azonos üvegekben forgalmaznak és az ajtókon nincs névtábla!... Göb legyint, reflexszerűen jobbra fordulva megindul. A törpe, mintha a földből nőtt volna ki - hiszen az előbb még nem volt sehol — szembeáll vele és vigyorog. Göb kikerüli, eljut a függőfolyosó végére, egyelőre nem mer lepillantani, derekáig érhet a korlát. Szétnéz tanácstalanul. Mindenütt lakásajtók, némelyiken (veszi észre elégedetten) névtábla is van, a lépcsőházi ajtót viszont nem találja. Visszafordul. A törpe hangosan röhög, mond valamit, de lenn porolnak és Göb nem hallja a kicsi ember szavait, felgyorsul, megint elhúz mellette, s végigrohan a függőfolyosón. Teljes csőd, sehol nincsen a lépcsőházba vezető ajtó(?) Boszorkányos. Az itt lakók ejtőernyősök lennének? Kötélhágcsón járnának el és hazai Göb visszafordul, megáll a törpe mellett, kérdezni akar valamit, a zsebébe nyúl cigarettáért, az apróság félreérti mozdu- 1 1 Napraforgóolaj (román) 15