Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Szathmári István: Szülőföldem, a Nagykunság
ve az a tény, hogy az ő irányításával kezdhettem meg egyetemi felkészülésemet, majd első kutatásaimat. Feltétlen meg kell említenem, hogy a Bárczi Gézától kapott szakmai, módszertani, erkölcsi alapot még teljesebbé tette az a körülmény, hogy egyetemi éveim alatt az Eötvös Kollégium mintájára létrehozott debreceni Református Tanárképzőnek is tagja voltam. Ezenkívül a Református Kollégium a maga ideális közösségi életével, gazdag és mindig rendelkezésünkre álló könyvtárával, valamint azzal, hogy - mint már utaltam rá - legációkban is részt vehettünk, egyfelől az életre nevelt, másfelől viszont a jó szakemberré váláshoz járult hozzá. Az államvizsga letétele után három évig a debreceni Közgazdasági Gimnáziumban tanítottam, és egyben kollégiumi nevelő, illetőleg egy évig igazgató is voltam. 1951-tól négy évig az Idegen Nyelvek Főiskoláján a magyar tanszéket vezettem. 1955-től mostanáig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai magyar nyelvi tanszékén tanítok, 1995 őszétől professor emeritusként. Közben 14 éven át vezettem a tanszéket, 4 évig pedig a Bölcsészettudományi Kar dékánja voltam. 1983-tól 1989-ig - mint már említettem - a Helsinki Egyetemen vendégprofesszorként elindítottam a magyar nyelv és irodalom szakot. Ezenkívül egyetemi oktatóként és az Anyanyelvi Konferencia küldötteként sokfelé megfordultam, elsősorban előadásokkal: Kairótól Bloomingtonig, Nápolytól Rovaniemiig, Londontól Moszkváig. Mindazonáltal vallom: ismereteimnek, gondolkodásomnak, erkölcsi tartásomnak, kifejezőkészségemnek az alapjait szülővárosom rakta le: a család, az iskolák, az egyház és az ott alakuló életvitel révén. Nincs tehát abban semmi különös, hogy onnan hoztam feleséget; hogy - unokáimat is beleértve — mind a mai napig hazajárunk; hogy megvan a kapcsolatom az egyházzal, a város vezetőségével és a gimnáziummal; hogy előadásokkal, írásokkal és más módon igyekszem segíteni őket... Végszavak Végezetül csak azt kívánhatom szülővárosom népének, hogy őrizze meg továbbra is korábbi tisztességét, munkaszeretetét, hagyománytiszteletét, derűjét és ízes, kifejező beszédét. És tegyen szert minél alaposabb műveltségre. Mert csak ezek az erények tehetik boldoggá az embert a második évezred küszöbén, és az eljövendő fiák csak ebben az esetben nézhetnek fel szülőhelyükre, ahogyan én is tettem és teszem, amíg megleszek. 74
