Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Kauf: Azt mondtuk, nem mazsolázgatunk. Fleis: (betömi) Hiszen el is fogyott már. Kész. Vége. Kauf: Mert ha maga csak úgy magának mazsolázgat... Fleis: Csak a maradékot. Kauf: Vagy ha kell, hát adok én. Fleis: Köszönöm szépen. Kauf: Ne köszönjön, hanem vegyen, ha kell. Fleis: Veszek, veszek. Kauf: Tólem. Fleis: Húsért? Kauf: Készpénzért, Fleis úr...csakis készpénzért. Sötét. 7. jelenet Tanácsterem. Félhomály. Richter, egyedül. Iszik. Többször is tölt. Jön Klein. Klein: Nyugodt minden, uram, mintha nyál csorogna minden szájból. Richter: (felnéz) Esik? Klein: Bocsánat...nagy csönd van mindenütt... Richter: (tölt a másiknak) Mondja csak, Klein... Klein: De mindjárt itt a hajnal. Richter: Klein! Klein: Igen, uram. Richter: Khm...ír még...verseket Klein? Klein: Hogy írok-e? Richter: Verseket. Klein: Irok...khm. Richter: És az ihlet az honnan van? Klein: Van. Richter: De honnan jön az...eszébe? Klein: A szív dobogja ki. Richter: És... és milyen versek ezek? Klein: Rövidek. Richter: Úgy értem, miről szólnak. Klein: A világról. Richter: Szerelmes versek? Klein: Azok is. Richter: Aztán Helgához írt-e...szerelmes verset. Klein: Ne alázzon meg, Richter úr...bocsánat. Richter: Az Isten aláz bennünket, Klein. Klein: Hát jó. írtam. De nem sokat. Richter: És mikor írta?...Na igyon még. Klein: Akkoriban...A tragédia eló'tt. Richter: És Helgának... te tszettek a versek? Klein: Azt mondta...rövidek. Richter: Hosszabbakat akart? Klein: Mondta, ha már írok, miért nem írok hosszabbakat. Richter: És a hosszabbak tetszettek volna neki? 48
