Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Klein: Az én verseim rövidek. De szerintem a hosszabbak se tetszettek volna neki. Richter: Aztán miért nem? Klein: Helga nem ért a költészethez, Richter úr. Richter: No és mihez ért akkor? Klein: Ügyes keze van. Himmelnek is mennyit horgol. Richter: Maga szerint bolond? Klein: Márhogy a Helga? Richter: Bolond vagy nem? Klein: Nem mindegy uram, hogy én mit gondolok? Richter: De mindegy. Azért mondhatja. Klein: Szerintem nem bolond. Richter. Hanem? Klein: Nem tudom. A bolondság az más...bocsánat. Richter: Milyen a bolondság, mondja csak! Klein: A bolondság nem tudja, mit akar. Richten És Helga tudja? Klein: O tudja. Richter: És mit akar a Helga? Klein: A boldogságot...bocsánat. Richter. Jaj, Klein, ez éppen elég a bolondsághoz. Klein: Szerintem meg azok a bolondok, akik nem akarnak boldogok lenni. Az a legnagyobb bolondság, hogy belefekszik a sárba az ember, mint a disznó, és csak akkor visong lelkesen, ha zörrenni hallja a moslékos vödröt...bocsánat. Csönd. Richter fürkészi Kleint. Richter: A hasa is hogy megnó'tt. Klein: Egy selymes dombocska ....bocsánat. Richter: És arra nem gondolt, hogy...igyon. Klein: Mire, kérem? Richter: Hogy...magának is gömbölyödhetne az a has. Klein: Énnekem? Richter: Hogy amikor a verseit...khm... Klein: A verseimet...? Richter: A költészetét... Klein: A költészetemet?! Richter: Ej, ne legyen már gyerek! Csönd. Klein: Én erre nem gondoltam, kérem. Richter: De miért nem? Csönd. Klein részeg, de aztán olyan lesz, mint a penge. Klein: Engem itten mindenki hülyének néz Richter úr. Richter: (nem érti) Ugyan, Klein. Klein: Mert cellakulcsokkal, meg rímekkel zörgök. Richter: Fontos állása van. 49
