Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)

Richterné: (bottal hadonászik) Hol van? Richter: (mint egy gyerekkel, nagyon nyugodt) Kezében, asszonyom. Richterné: Hol az a gyilkos szörnyeteg, az a...? Richter: A bot, amellyel a törvény emberét megütötte, kezében lengedez, asszo­nyom. Richterné: Asszonyom? Az anyád vagyok, te. Richter: Ebben a teremben én az ön polgármestere. Richterné: Tisztelt polgármester úr... Richter: Nem értem Önt, anyám. Richterné: Az az ember elém állt, na. Richter: A dolgát végezte. Richterné: Én csak védekeztem. így! Richter: O meg a botnak nekiszaladt. Richterné: Teljes erőből! Richter: Nemde éppen elrántani szerette volna. Richterné: Annyira rohant felém, hogy... Richter: Netán meg is feddjem az ügyetlent? Fleisné: Mert egy elvetemült gyilkost védenek! Kaufné: Mert órák óta cseverésznek vele! Fleisné: (Fleishez) Énvelem sose beszélgettél ennyit. Fukszné: Tán még babusgatták is. Feuer: Ja kérem, elég, hogy gyilkolj, és máris ölbe vesz és ringatni kezd a tör­vény...Vein úr, mondja meg, hol van! Vein: Szerintem akit kár ért, azt kell kárpótolni. Feuer: Vein urat ugyan miféle kár érte? Hogy még mindig él? Hogy egy gazfickó véres mancsokkal emelgette a poharakat magánál, aztán az utolsó kortyot is kifizette?! Richterné: Jaj, de borzalmas! Richter: Nem a gyilkost, a törvényt védjük, emberek! De mielőtt bármiről szól­nánk, meg kell büntetnem emez idős hölgyet... Richterné: Franz, az anyádat?! Richter: Nem az anyámat. A polgárt, aki vétett. Fukszné: Tessék. Ezért szül ordítva az ember. Fleis: Mikor szült maga ordítva, Fukszné asszonyság? Kauf: Amikor ön, Fleis úr. Fukszné: Nem szültem, de attól még tudhatom, milyen! Fleis: Tudni éppenséggel én is tudhatom. Fukszné: Csakhogy azt nem üleppel csinálják, uraság! Kauf: Pedig Fukszné, kegyednek úgyis menne. Feuer: Nocsak. Ráérő idejükben milyen emelkedettek a tanácsnok urak. Éppo­lyan szellemesek mint egy hölgy vajúdás közben....Mazsolával megkínálta a fickót, Fleis úr? Fleis: Megbotlok egyszer, Feuer, és rád esek. Feuer: Kérje a botot, ha biztosabban akar a lábán állni. Richter: {az anyjához) A törvényre erővel támadt. Kérem a botot...khm...a bűn­jelet. Richterné: Megboldogult édesapád botja bűnjel?! Richter: Kérem, na...anyám. Feuer: Adja csak oda Richterné asszony, a gyilkos büntetése is három botütés lesz...Fölfüggesztve. Richterné: {rátámaszkodik) Nagyon beteg öregasszony vagyok. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom