Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Richter: Khm...Nevezett Koch Helga Koch úr házában tartózkodott, amikor... Helga: Uram... Richter Miért zavarsz, mintha tüske lennél! Helga: írassa oda, hogy bolond. Richter: Nem vagy te bolond, Helga. Helga: Richter úr mondta... Richter: Mit mondtam én?! Fleis: Retkes a nyakad, te lány. Helga: Amikor... Richter: Ej, Helga, Helga! Megvan neked a magadhoz való eszed. Helga: A bíró úr mondta, hogy bolond vagyok, amikor... Fleis: (megfogja) Könyököt mikor súroltál, kisveréb? Richter: Mikor! Valamikor! Nem vagy te bolond Helga, csak...csak olyan furcsa néha. Helga: Bolondot mondott a bíró úr. Fleis: (megrázza) Legyen elég! Te lány, itt most hatóság eló'tt állsz! Kauf: Vizsgálatot tartunk,...Helgácska! Helga: Azért mondom, hogy bolond vagyok. Mert amit Richter úr mond, az az igazság, és Richter úr azt mondta.... Richter: Elég! Bolond vagy, vagy nem, ez most mindegy. Helga: Nem mindegy uram, ha az vagyok. Richter: Jól van, jól van. írja oda Kauf úr, hogy bolond. Kauf: Nagybetűvel írjam, Helgácska? Helga: Ahogy tetszik. Csak ott legyen. Kauf: Ott lesz, ott ám, ha akarod. Richter: Nevezett Koch Helga tizennyolcéves hajandon, aki... Helga: Bolond. Richter: ...aki neveló'apja házában tartózkodott, amikor a borzalmas bűntény történt. Igen? Helga: Azt hiszem. Richter: Ott voltál, vagy nem volták ott? Helga: Mikor is? Kauf: Tegnap éjjel Koch úr házában, Helgácska. Helga: Jaj, hol lehettem volna? Fleis: Kint a házból, például. Richter: Bent voltál tehát. Mit láttál, pontosan mondjad! Helga: Szobám meszes falát, rajta a feszületet...Mellemet láttam, mint piheg. Hasamat, míg be nem fedtem óvatosan. Lábujjamat, hogy kandikál ki a pokróc alól. így ni. Az államat, mint amikor csücsörítek. Gyertyám fényét, ami úgy imboíygott a huzatban, mintha...félt volna. Pedig csak világiam akart jobban. Richter: Ezt mind láttad? Fleis: Ezekkel a csipás szemekkel? Helga: Aztán ennyit sem. Kétszer fúttám a gyertyavilágra. Akkor sötét lett, hogy mindegy volt, nyitva az ember szeme, vagy csukva. Csak a kanóc illatát szagoltam...Jó volt. Richter: De mit hallottál? Helga: A szelet. Ablaktáblákat, hogy csapkodnak. Kutyák vonyítását. Dörgött az ég. Mintha rosszra készülne. Fleis: Hát nem arra készült? Helga: Arra is. És jóra is talán. 6
