Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Balázs Attila: A diófa - vagy a kivert kutya
érett kukoricatáblák közt, a lóbogarak felőled nyugodtan rohangászhatnak zegzugos föld alatti vájataikban, mert horgászbotod már rég másnak adtad át. A sástól elkanyarodva addig mész, míg meg nem pillantod a kukoricásból kimagasló, kiirthatatlan motívumod, az aránytalan hatalmas diófát. Bizony, tanyáink eltűnnek - hagyod jóvá a régi, sűrűn hangoztatott igazságot látszólag érintetlenül, mert nem sok maradt abból, ami igazán megrendíthet: elenyészett a tanya megismételhetetlen, nehezen rekonstruálható belsó' tere, térbeosztása. Szertefoszlottak a tárgyak, amelyek közt fesztelenül tudtál mozogni: a sárga kredenc a findzsákkal, a sámli, a fakanál, az asztal a repedt székekkel, a repedt láda a repedt kiskacsákkal, a repedt kosár a repedt kotlóssal, ami miatt nem volt szabad odabenn labdázni; az egérlyuk a beléje dugott csutkával, elment a lóvakaró is az epilepsziás lóval, a Liszkával vagy Aliszkával (átkeresztelkedése eló'tt Vesnicával, cipela ti tesnicával). Egyszóval: minden, amit a kuckó és a kuckóba terített ködmön jelképezhet. Dezantropomorfizálódott itt minden. Maradt ez a darab parlag a fa alatt, a burjánzó disznóparéval és bogánccsal, körülötte cukorrépával - még a nyári utat is felszántották. A góré leégett, a kút bedőlt, a betonkád elgurult és szétesett, az egykor terhük alatt roskadozó gyümölcsfák tönkrementek: a meggy, a körte, a szilva, a ringló és a cseresznye - azok a pingpong- labda; nem is pingpong, hanem teniszlabda nagyságú ropogós, tömör cseresznyék, azok a fényesek és pirosak, amik úgy pattogtak a forró nyári éjszakákon, hogy alig lehetett aludni tólük. Azok. Csak a málnából maradt valamicske, de az sem él már sokáig. S akkor mit teszel? Valamikori majomfürgeséged hívó szavára szuszogva kapaszkodsz fel a kajánul vigyorgó, kihívóan időtlen diófára, hogy körülnézz, mint évekkel ezelőtt, mert ez mindig és mindenhol erősebb nálad: — Úgy látom, a Kati tanyáját is benőtte a gaz. A szövetkezet elhagyatott udvarán rozsdás aggregátor éktelenkedik. Mintegy magyarázatképp találod meg a hoszú épület padlásán az öblös, piszkos üveget. Miután megtörlöd, veszed észre, mit ír rajta: POKORNY. A holtág horgászaitól tudod meg, hogy a kompot is rég beszüntették. A Tisza, szintje állandó jellegű emelkedésével, elöntötte az erdőt. A Kati elköltözött. A füzest kivágták. A kosárfonót megszúrták a kocsma mögött. A kotlóst levágták. A lámpást összetörték. A sámlit elégették. A labdát kilyukasztották. A cseresznyét megették a palacsintasütővel szerválva egymás szájába. Felszámolták: az asztalokat a kredenceket a libákat a malacokat a teheneket a dobozokat a biliket a bicikliket a lócitromokat a lóbogarakat és a kapáslányok táj-jellegű, férfikorba átsegítő hajlongását. Kinek van itt igaza? 182
