Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Kerék Imre: Vallomás a szülőföldről
Kerék Imre VALLOMÁS A SZÜLŐFÖLDRŐL zülőfalum, Háromfa Dél-Somogyban fekszik, légvonalban Nagyatád, a járási székhely (ma már városi ranggal) és déli irányban Babócsa, Barcs, nyugatra Vízvár, keletre Rinyaújnép, Csokonyavisonta, Bakháza között. Többnyire sík vidék, itt-ott egy-egy kisebb dombbal tarkítva. Apám szülőfaluja, Bakháza és szülőfalum között a Rinya patak kanyarog két ágra szakadva, sík lapályt ölelve körül, melyen szabadon kalandozhat a tekintet: csak egy-egy bokor, facsoport, amiben meg-megakadhat. Amikor először olvastam Petőfi Az alföld című költeményét, képzeletem ide helyezte annak színterét, mintegy kicsinyített mása volt ez szememben a végtelen rónaságnak. Gyerekkoromban szénásszekerek vonultak át rajta rakottan, a Rinya-patak partján tehéncsorda legelészett, koromfekete bivalyok hajoltak tükrére inni, némelyik elhevert pilledten az átkelőhely kiszélesedő parti fövenyén. Mint parányi helikopterek, recésszárnyú, kék szitakötők cikáztak a sás, a nádbugák között, fürge fecskék karcolták viliódzó köreiket szelve a víz felszínét. Gyerektársaimmal lábbal taposva a part alatti fák, bokrok gyökerei alól igyekeztünk a vesszőkosárba irányítani a megbúvó halakat: piros uszonyú sügéreket, szivárvány testű kárászokat, vagy hajnalonta a patak egy- egy mélyebb szakaszán vetettük ki horgainkat. Akkoriban még sűrűn akadt zsákmány a gilisztákkal bevont horogra, ma már a Rinya falunk alatt kanyargó ága elsekélyesedett, vízszintje leapadt, a parti fák nagyrészét is kivágták. A falu házsorai és a patak között, a valahai réten kukoricatáblák húzódnak. A közvetlen környéken kívül, a falu nyugati felétől, szántóföldek nyúlnak ma is, mögöttük tágas erdőség húzódik nyugatra, egészen Vízvárig. Ma is emlékszem, milyen szívdobogtató izgalommal hatott rám, amikor gyerekkori olvasmányaim közt egy könyvben azt olvastam, hogy gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári hős unokája, nevezetes téli hadjárata alkalmával a közeli Dráva part menti várakat: Babócsát, Vízvárt, Bélavárt is elfoglalta, helyőrséget hagyva hátra azokban. Beleélve magam olvasmányomba, szinte hallani véltem lova patkóinak csattogását, szemem előtt zúgtak el szinte száguldó lovasai. Apám, miután a második világháború Don-környéki harcaiban nyoma veszett, alig kétholdnyi földet, kis szőlővel, hagyott ránk művelésre. így korán megismerkedtem a mezei munkákkal, kukoricakapálással, aratással-csépeléssel (középiskolás koromban cséplőgép-ellenőri minőségben is működtem) vagy ha otthon voltam, iskolaidő után gondoztam a háziállatokat, tanultam, vagy éppen fociztam barátaimmal. De legszívesebben elvonultam egy zugba, szőlőlugasunk sátra alá könyveimmel: Petőfi, Arany, Ady, József Attila versesköteteivel, melyeket magyartanárom adott kölcsön. Hetedikes koromban írtam meg első versemet, melyet aztán a tanár úr biztatására füzetszámra követett a többi. Szrés János tanár úr, aki a felsőtagozatban ismertetett meg bennünket a magyar irodalom és a magyar nyelv rejtelmeivel, sokoldalúan képzett pedagógus volt, aki hegedülni is tudott, s tanártársaival együtt húzták a talpalávalót farsangi délm tánokon vagy más iskolai rendezvényeken, akár egy-egy osztály teadélutánján. 0 adta kezembe Goethe Faustját, Shakespeare Szonettjeit, ezeket a nem könnyű olvasmányokat, s képes volt egész délutánokon elemezni-boncolgatni szépségeiig
