Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Fodor András: "E hely poétának való"
ményt mondjak írásaikról. Tólük hallottam, mennyi olvasó ember van a faluban, s hogy a műkedvelő színielőadások milyen kiváló produkciói kerültek ki Gaál István és Tari János irányító keze alól. Fasching Arany (Németh Klári sógornője, László nevű bátyjának felesége) már ezeken az előadásokon is tanúságát adta elmélyült beleélő, formáló készségének, mely képesség később sok hazai és külföldi műélvező, és főpap csodálatára, egyházszobrászi tevékenységében találta meg igazi műfaját. S mivel a tóti Múzsa úgy látszik mégiscsak ott lappang, ahol először kerestem, a csalogányok szavában, a zenében, talán még az is törvényszerű, hogy a Németh testvérek vendéglőjében dolgozott az az édesanya, aki Takács Klára operaénekesnőnek életet adott. Egyszer a FESZEK-Művészklubban való szereplésekor azzal leptem meg, hogy el tudnám neki mondani, lengyeltóti születésnapja órájában milyen idő volt. S amikor megkérdeztem, ugye nem véletlenül kapta ezt a keresztnevet, rábólintott föltevésemre. És nincs vége az énekesnők sorának, mert Gazsi Lajos, Tóti új nemzedékének Nyugaton fényes pályát befutott nagyipari szakembere, olyan magyar operaénekesnőt vett feleségül - Laky Krisztinát -, aki a világ minden táján szerepelve Lengyeltóti mind értékesebb építészeti hagyományaira találó templomában már nemegyszer adott jótékonysági hangversenyt. (Zárójelben említem, egy karmester, Rozsnyai Zoltán is élt Bártfay Alfréd rokonaként néhány hónapig 1944/45-ben, a Kéktó mellett. Neve akkor vált híressé, amikor 1957-ben Bécsben, az emigrált magyar muzsikusok zenekarának szervező dirigense lett.) Visszakanyarodva végül Gazsiékhoz: mit tesz isten, illetve a már említett véletlen törvényszerűség! Az idősebb Gazsi Lajosék s hazalátogató gyerekeik, Tótinak abban az egyik legrégibb, Petőfi utcai házában érezhetik otthon magukat, ahol egészen menyasszony koráig én látogathattam Kiss Józsefné Szemerey Janka nagymama Lengyeltótiért rajongó unokáját, ahol ő egy rólam készült Szülőföldem-portréfilmben, a régi tömött falú, farácsos verendájú ház tekintélyes ajtókulcsát, szimbolikus örökség gyanánt még fel tudta mutatni. 9. Mióta van benne Lengyeltóti az irodalomban? Erről a témáról valószínűleg nem tudunk még eleget, ám nem közömbös adalék, hogy a Zalából származott, soproni tanulmányait anyagi kényszerből megszakító Rákosi Jenő úgy jött a múlt század hatvanas éveiben gazdasági írnoki szolgálatra a mi falunkba, hogy itt és a szomszédos Öreglakon töltött három esztendő, saját bevallása szerint egész valóját átjárta, őt magát új személyiséggé változtata. Még a Rákosi előnevet is itt kapta a kiskastély tájékán. A „Somogybán töltött idő nekem (- írja Vallomásai első, Klebelsberg Kúnó előszavával megjelent kötetében -) egy felsőbb iskola éveit jelentette. Nemcsak hogy ismereteket, gyakorlatot s némi tudást szereztem a gazdálkodás mezején, de egy új világba, új viszonyok, új emberek közé kerültem. Ámulattal kellett látnom, hogy Somogybán, melyet a Balaton választ el Zalától, olyannyira más minden: modor, gondolkozás, hang, szólás, mintha más országba került volna az ember.” „Az országút szaladt végig a kedves falun” - írja már új, itteni környezetéről Az országút mellett emelkedett egy nagy domb, ezt koronázta meg a régi kis kastély. Innen platószerűen húzódott a táj a Balaton irányába, s a községtől szabadon e plató elején egy új park közepén emelkedett az új kastély, amelyben 157
