Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Fodor András: "E hely poétának való"
találkozom vele, ha Kiss József, Tóti járásbírósági elnöke nem a fonyódi Hunyadi utcában építtet villát, s ha közelükben lakó idősebb nővéremék gyakori látogatójaként, 13-14 éves koromban valamikor meg nem pillantom unokáját, ama szalagos fonatú, mézszó'ke hajú kislányt... 2. Ha igaz T. S. Eliot, angolszász költő kijelentése: - a haza az, ahonnét elindulunk -, én kétségtelenül lengyeltóti vagyok. Még akkor is, ha első tíz évemet főként a pusztaberényi állomáson, apám szolgálati helye szerinti otthonunkban töltöttem, mert hiszen köztudomású, hogy Pusztaberény közigazgatásilag mindig Lengyeltótihoz tartozott. Persze minden jellegzetességében különbözött tőle, s ez a továbbiakban meghatározta a szomszédos falutól, a járási székhelytől való szükségszerű elkülönültségüket. Mert egyébként szinte törvényszerű, hogy apám, a nyugdíjba készülő MÁV állomáskezelő, a vasút közelében vesz házat, mégha három kilométerre kerül is a falu központjától. Az én aspektusomból azonban nem a távolság, hanem a hely szelleme, atmoszférája a lényeges. E tekintetben csak dicsérni tudom a korán - már 1943- ban meghalt - családfő döntését, amiért hosszas mérlegelés után Lengyeltótiban vette meg a kocsmából átalakított négyszobás családi házat, pincével, felsőudvari szoba-konyhával, ólakkal, istállóval, pajtával, méhészkedésre is alkalmas kerttel, 1500 tőke szőlővel. A többi szülőhelyváltozathoz képest talán a legfontosabbat mondhatom ki erről az utakkal, árkokkal szabdalt, Kéka-Tatárvár-Mohácsi-hegy közti rétekkel, bokrokkal, fasorokkal váltakozó, a távoli Balaton leheletét is lebegtető, s a közeli falu körül is dombokat, ligeteket, nyájas völgyeket hordozó környezetről — itt nevelődtem költővé. Amikor 1955-ben, első, Hazafelé című verskötetem megjelent, a cím eredeti jelentése és általánosítható sugallata egyaránt ezt a vidéket idézte. Nemrégiben átnéztem ifjúkori és azóta írt verseimet az ihletadó konkrétumok, tárgyi motívumok hovatartozása szerint. Testes kötetet állíthatnék össze a tisztán lengyeltóti vonatkozású elemek regisztrált, sorba rakott gyűjteményéből. 3. Az eszmélés időrendje szerint a világ nekem a Tótihoz képest sivár Pusztaberényben mutatta meg magát először. Dehát a behelyettesíthetetlen gyerekkori élmények színtere: az előrakodó, a váltók, a raktár, a homokos út, a sáros csordahajtó, a tőzeges fekete föld, a bozótok, a kanálispart, a vagonok, a traktor, a salakos ügetőpálya, a csőszkunyhók, a kazlak, a parádéskocsisok, lovászok, béresek, csírások; közvetlen környezetemben a nyúlház, a kemence, a nyárikonyha, a méhes, a kerekeskút, a konyhakert, a fehérre meszelt kövekkel kirakott virágágyások, a bukszusbokrok, a hársfák világa, eltörölhetetlenül mély nyomokat hagyott bennem. Anyám, aki három évtizeden át öt gyereket nevelt fel az állomásépület kis udvarán, az iroda és váróterem melletti két szerény szobácskábán, nem tudott érzelmi kitörés nélkül elvonatozni a volt családi otthon mellett. Eleinte nem értettem, honnét ez a megrendült vágyakozás az egykori sokkal rosszabb után, míg aztán bennem is egyre erősebb lett arra jártomban a belső sóvárgás: 146
