Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Fodor András: "E hely poétának való"
nyugodt sorairól, és ezekről az erdólcról, melyekből, ha elindultak a hernyóvándorlások zöld folyónagyságú tömegei, akkor bizony, a bonnyai dombon mindig visszacsúszott a Mernye-Mocsolád-Karád-Tab-Siófok dallamú vicinális, melynek „A Mocsolád-Siófok helyi érdekű gó'züzemű vasútra vonatkozó engedély okirata” 1906-os dátummal, Kossuth Ferenc s.k. aláírásával most is itt van a kezemben. S elém fénylenek sárga lapjairól azok a kéziszerszámok, emberek és fogatok, amelyek egy év alatt aztán meg is építették ezt a vasútvonalat abban az ántivilágban. Akárhogy is nézem, nekem Tab a paradicsomi világ volt. A tiszta természetben. A belőle és benne épült emberi otthon. Csak ma jövök rá, hogy ez egyben egy olyan magyar világ, amely nép-, gazdaság- és településfóldrajzot és társadalmi ábrát is adott nekem. Megvilágítva belőle bennem az emberi és történelmi igazságokat, és sok somogyi család és családom közösségi múltját és helyzetét is. Fodor András „E HELY POÉTÁNAK VALÓ”*- Vallomás Lengyeltótiról - 1. zoktam mondani, már-már dicsekedve: Somogybán többfelé is otthon vagyok. Illik netán az országként emlegetett régióhoz, hogy személyes sorsom és családi kötelmeim révén néhány vidékét különösen magaménak vallom. Mindenekelőtt Kaposméró't, ahol születtem, három évig elemi iskolába jártam, Kaposvárt, ahol a nyolc gimnáziumot végeztem, Fonyódot, ahol a hegyek párái közti tó oly igézetesen gazdag világa nyílt ki előttem, Buzsákot, ahol Mérő után egy másféle faluélmény: a közösség és barátság tartós melegében részesülhettem. A megszakítatlan otthoniét folyamatát mindeközben mégis Lengyeltóti adta, ahol tizennyolc évig családi körben éltem, ahová vakációkra is hazajártam még, az ötvenes évek végéig, amikor házunkat eladva, nővéreim és anyám Fonyódra költöztek s közelükben, feleségem megváltott örökségeként hozzájutottam egy nyaralóhoz. Ám feleségem is Lengyeltótiban élt nagyszülők - a balatonendrédi Kiss József és a kecskeméti Szemerey Janka - leszármazottja, s tán sohasem * Fodor András szerkesztőségünkbe küldött utolsó írása 145
