Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Károlyi Amy: Utcától utcáig
Károlyi Amy UTCÁTÓL UTCÁIG A Z X Mészáros utcától a Muraközi utcáig másfélórás séta jó tempóban, nekem mégis egy életig tartott, amíg ezt az utat megjártam. Igaz, voltak kitérői?, átszállások, évtizedekig is tartók, ezt mások elveszett otthonaiknak hívják. Ennek az otthonnak az ideája már valahogy kezdettói fogva létezett, s nem kitalálni kellett, hanem rátalálni. Életünk döntó' fordulatai, élőképekben jelentkeznek. Saját betegségeinket, veszteségeinket az alapokat megrendítő' változásokat élőképekben másokon élhetjük meg. Mint egy eló'zetes jelentést arról, amit a jövollen a jövó'tól várhatunk. így történt ez a Muraközi utcai otthonnal is. Diákkoromban nyelvészeti és filozófiai jegyzetekkel a hónom alatt csendes budai utcákon jártam föl-alá. Tanultam. Különösen egy kis kitérő' utcácskát szerettem, mely ívben domborult a fó'útra. Zöld ösvény volt, mint falun, egy-egy házacska, kis szatócsbolt a hegynek dúló' oldalon, ez volt minden. Ez volt a Muraközi utca. Egy háromablakos, fehér házacska eló'tt fordultam meg mindig őrjáratomban. Ha nekem egy ilyen házacskám lenne! Harminc évvel késólib, akácfára rajzszegezett papírlap hirdette, hogy kisebb telek jutányosán eladó a Muraközi utcában. Már alkonyodott, de én dobogó szívvel siettem a hegyre. A szívdobogás egyre fokozódott, amikor a fehér házacska felé közeledtem. A szomszédságban lévó' telek volt eladó. Bozótos, elhanyagolt, tüske-sűrűség. Ezt a tüskést gondoztuk pázsittá, gyümölcsössé, itt építettük fel fehér házunkat. Hazaértünk. 115
