Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán
Körmendi Lajos KIPCSAKISZTÁN Lelek a szóra 4 X X 13. században betelepült kunok természetesen kun nyelven beszéltek. A törökség kipcsak törzséből származó kunok között a 16. században megforduló osztrák Sigmond Herberstein feljegyezte, hogy Kipcsakisztán népe „egy tatár nyelvjárást” beszél. Megfigyelése azért különösen becses, mert már járt Oroszországban, sokat időzött a tatárok között, s tanulmányozta a nyelvüket, amely szintén kipcsak török nyelv. A kun nyelv, sajnos, kihalt. Ez alighanem a török idolt pusztításainak is tulajdonítható, amikor az enyészeté lettek Kipcsakisztán falvai, s meghalt vagy elmenekült a lakosság is. A 18. században még feljegyzik a kun nyelvű Miatyán- kot, máig ez a legbecsesebb nyelvemlék. A kun nyelv még kihalása után is izgatta íróinkat, Dugonics András például Etelka című művében kunul beszélteti Hanzárt és Zoltánt. A magyar nyelvre átváltó kjpcsak nép azért megőrzött szavaiban, mondataiban némi sajátos ízt, részben a kun eredetű szavak nyelvi jelenléte révén is, a boza, az árkány, a kajtár és még sok-sok szó által a már kihalt nyelv üzen, s abban is biztosak lehetünk, hogy ha valakit mondjuk Karácsnak vagy Kangurnak hívnak, az kun származék. A comano-hungarusok az í-ző nyelvjárást beszélik. Csukás István kisújszállási születésű költő a Rigmus két hangra című versében erre utal: „Míz, píz, níz - lelek a szóra, / égett fejű szívanóra, / tojástartó kupujkára, / szárízíkre, sárvaskóra”. Lelek a szóra: Régi, a múlt század hetvenes éveiből való Magyar Nyelvőröket forgatok, szólásokat, tájszavakat keresek. Kipcsakisztánban ilyeneket hallani: Kárakatonának gödíny a pajtása (rossz rosszal társalog). Orozva kőtt (zabi gyerek, fattyú). Ráíjjesztettek a kenyírre (sokat elfogyasztottak belőle). Nem ér egy ütet taplót (keveset ér). Megfíncoltat (zaklat). Monyókos föld (agyag és szik vegyületű föld, mely a vizet nem veszi magába). Berdő (hagyma szára). Culáp (faoszlop). Nem gyilkosa a testinek (szeret jól táplálkozni). Nem lát több gólyát (nem éri meg a tavaszt). Külön kenyérre szállt (külön gazda lett). Maga szabaggya (független, önálló életű). Olyan, mint az égő tűz (hathatós mérgű, lobbanós indulatú). Felérez (feleszmél). Lelek a szóra: Karcagon Szerepi Nagy Attilával, a múzeum teremőrével beszélgetek. Körülbelül tíz perc alatt ilyesmiket hallok tőle: Könnyen vótam, olyan hettyempettyem módra. Kiőtözik viálisan (hegyesen, ki ha ő nem). Higgyed bolond, higgyed, hogy íg a Tisza, oszt szalmával óttyák (ezt akkor mondták, mikor nem hitték el, hogy az ember a Holdra szállt. Hozzátették: arra a kis kiflire?). Mondja ám ez fodorkorpára (ha valaki nagyon csúnyán veszekedett: pernye kellett volna rá, hogy eltakarja a sok csúnya beszédet). De basszomtúl teremtette e világon! (ha ingerült volt a férfi, rossz dologgal fogadták, így tört ki). Könnyű annak, egye meg a fene, piramoskodhat a más vagyonába! (örökölt, addig senki 79
