Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
Unom Daniét! Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula „Igyál! nem tudod, honnan jössz s minek; igyál! nem tudod, miért s hova mégy. ” Omár Khájjám „Halld: a tiszta hűség tovább megmarad mint a keserűség s a kemény harag. Míg a földön csúszol s napnyugtáig érsz, Százszor elbúcsúzol, százszor visszatérsz.” Dsida Jenő- Professzor úr, gondolom elárulhatom kedves olvasóinknak, akik képzeletben itt ülnek körülöttünk, hogy most az utolsó, nyilvánosságnak szánt beszélgetésre készülődünk. Csaknem húsz éve már annak, hogy egy este rózsadombi lakásodban akkori újszülöttedről, A fizika kultúrtörténetéről faggattalak. Nagy szerencsémnek tartom, hogy beszélgetéseink fonala máig nem szakadt meg. Most a város zajától távol, itt fönn, a Sváb-hegyen, új otthonodban vagyunk. Már a cím is sugallja, hogy beszélgetésünk nem a könyveidet, nem a munkásságodat állítja középpontba.- Szeretem a pontos idézeteket és az idézetek helyének pontos megjelölését. Most mégis megengedek magamnak egy kis lazaságot. Szerb Antal vagy Babits Mihály irodalomtörténetében (vagy talán másutt?) Lope de Vegáról, a legtermékenyebb spanyol drámaíróról — aki orákulumnak számított minden kérdésben - mondja a fáma, hogy halálos ágyán magához intette legjobb barátját és miután meggyőzó'dtek arról, hogy senki sem hallhatja ó'ket, ezt súgta neki: Unom Dantét! Mindezzel csak arra akarlak felkészíteni, hogy ne lepó'dj meg, ha most mást (is) hallasz majd tőlem, talán szörnyülködve, mint amit vársz.-A nyolcvan év magasa sok mindenre feljogosít. De lehet-e végletekig szókimondó az emberi- Erről eszembe jut egy másik történet. A középkorban azzal fenyegették meg, igen eredményesen, elsősorban a nőket, hogyha öngyilkosságot követnek el, meztelen testüket végighurcolják a város utcáin. Természetesen én is féltem meztelen telkemet ettől a sorstól. így aztán meglehet, néha úgy tűnik majd, hogy mégsem unom annyira Dantét.- Mi az, ami manapság leginkább foglalkoztat?-Azt hiszem, az előzőkből már sejtheted, a halál kérdésköre.- Miért éppen ez? Az interjú közlésével köszöntjük a nyolcvanesztendős Simonyi Károly professzort! (A szerk.) 80
