Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Unom Dantét! (Simonyi Károly Kossuth-díjas akadémikussal beszélget Staar Gyula)
- Ne légy ennyire tapintatos. Veled szemben egy, a halállal naponta komázó — viaskodó, beszélgető' - perlekedő öregember ül. Természetes, hogy egyre többet elmélkedem, töprengek a halálról. A halál különleges, paradox módon éppen amiatt, mert egyetemleges, senkire nem ruházható át. Ugyanakkor a halál a társadalomban zajlik, annak ilyen vagy olyan asszisztenciája mellett, így viszont minden egyedisége ellenére mindannyiunkra tartozik. Napjainkban láthatjuk csak igazán, hogy a társadalom milyen iszonyú vajúdás közepette igyekszik megszülni több törvényben is a halál jogi szabályozását.-Pontosabban mire gondolsz1?- Három törvényre. Az abortusz, a halálbüntetés és az eutanázia jogi szabályozására. Az abortusz lefutott ügy, éppen ezért nagyon tanulságos. Végig lehet követni a bonyolult vitákat a szimpla megoldásig. A törvények körül kirobbanó vitáknak azonosak a társadalmi gyökerei, hiszen mindegyik alapkérdése az, hogy kinek van joga ölni. Eufemisztikusan fogalmazva, ki rendelkezhet mások vagy saját élete felett. A nyugati világ erkölcsi kódexe, a tíz- parancsolat kategorikus kijelentéseket tartalmaz: ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj... Addig azonban, amíg mondjuk a "ne lopj" tiltás értelmezése körül — legalábbis egy- egy kultúrkörön belül, ahol a tulajdonjogok tisztázottak - nincs vita, a kategorikus "ne ölj" parancsot, a maga tisztaságában soha, semmiféle társadalom nem tartotta be. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy maga a törvényhozó sem vette komolyan. Az Otestamentum minden lapján találkozhatunk öldökléssel, gyilkossággal, öngyilkossággal. A tízparancsolat Mózes II. könyvének 20. fejezetében szerepel, de már a 21. fejezetben egy felsorolást találunk, kinek milyen bűnért kell halállal lakolnia. Itt szerepel a fogat fogért, életet életért kifejezés is. A Mózes II. könyvének 32. fejezetében pedig Mózes ezt az utasítást adja: ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját, rokonságát... és elhulla azon a napon a népből úgy mint háromezer férfiú.- Ugye nem akarod megrajzolni a "ne ölj"parancs megszegésének kultúrtörténetét?- Nem, semmiképpen sem, csak szeretném felsorolni azokat az ideológiákat, amelyek a történelem folyamán felmentést adtak ezen törvény megszegőinek. De igazad van, szorítkozzunk a jelenre. Lehet, hogy cinikusnak, netán morbidnak találod majd az erőszakos halálnemek, tehát az embernek ember általi elpusztítása fajainak, röviden a gyilkosságoknak osztályozását. Az idősebbek, de már a te középgenerációd is jól ismeri a "három t" fogalmát. Voltak ugye tiltott, tűrt és támogatott irodalmi művek. Ugyanígy vannak tiltott, tűrt és támogatott gyilkosságok.- Ezt hogyan érted?- Tiltottak a Btk-ban rögzített magángyilkosságok, a társadalom által kiszabott halálbüntetés és a háborús öldöklések közül a tilosnak minősített gyilkolási módok, vagyis a nem szúró, vágó, robbanó, roncsoló eszközökkel elkövetett emberölések.-Agyonlőni tehát lehet?!- A Hágai Konvenció szerint szabad agyonlőni, kézigránáttal felrobbantani embertársunkat, gázzal elpusztítani azonban nem. Egyébként a szimpatikus és anti- patikus halálnem-kategóriákra jellemzésül említem, hogy az egy esztendő alatt az utakon közlekedési balesetek következtében meghaltak száma ugyanolyan nagyságrendű, mint az atomenergiával kapcsolatos halálesetek összes száma az atomenergia megjelenésétől a mai napig, beleértve Hirosimát, Nagaszakit, Csernobilt. Tűrjük viszont a szenvedélybetegek önpusztítását, az öngyilkosságot, a közlekedési és üzemi balesetet. Az élet veszélyes üzem, mondogatjuk és szükséges velejárójaként tartjuk számon ezeket a tragédiákat.-Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mit tartasz támogatott halálnak. 81
