Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Benyik György: Most, hogy az Istenről beszélünk (Interjú Baka Istvánnal - 1995. június 23.)
Benyik György Most, hogy az Istenről beszélünk Interjú Baka Istvánnal (1995. június 23.) Ml stván életében ért az a folyamat, fejlődött az a tragikus kór, amely elvitte őt tőlünk. Nyár elején a saját lelkiismeretem mellett a közös barátaink közül többen sürgettek, hogy mint régi barát és pap beszélgessek el Istvánnal. Váltakozva sürgette ezt dr. Perényi László, Ilia Mihály és Horváth Dezső és más közös barátaink is. Volt aki félt attól, hogy megijeszti Istvánt látogatásom, és a régi barátban a halál rettenete közelében már csak a papot fogja látni, aki a betegek szentségének felkínálásával a mindannyiunk által tudott végső búcsúra emlékezteti. István bölcsebb volt, mint a barátok hitték, tudta, eljő az angyal, szólítani fogja, de tapintatosan kerülte a témát. így aztán ezen a meleg nyári napon egy üveg borral és a kenettel is fölszerelkezve, életemben először félve a vele való találkozástól, felkerestem őt. A bort megittuk, a kenetre később került sor, amikor már ajka nem válaszolt, csak a kezét tudta imára kulcsolni, miközben a gondos feleség jóvoltából Bach muzsika szólt. Ezen beszélgetés közben is ez a muzsika tette derűssé és emberivé ezt a sorozatra tervezett beszélgetést, melyből István állapota miatt csak ez az egyetlen készülhetett. B. GY. — Ez szokatlan dolog; végül is én neked nem pap vagyok, hanem a Gyurka. — Igen. — Nehéz, hiszen annak ellenére is... — Nagyon szokatlan. — Hogy tudod, mi a hivatásom. — Meg a rangjaidat is tudom, már professzor vagy, amiért tisztellek is természetesen. — Most, hogy Istenről beszélünk, ez legyen két magánembernek a beszélgetése. Legutóbb éppen a stúdióban, elkaptam a rádiójátékodat, az Isten a városban-t. Nagyon szép volt. Neked mi az első impressziód az Istenről ? — Erre nagyon nehéz válaszolnom, mert én úgy nőttem fel, hogy nincs Isten. Teljesen ateista nevelésben részesültem; ma sem hiszek benne. Számomra az Isten egy metafora. Sőt, fiatal koromban nem is a jónak, hanem a gonosz erőknek volt a metaforája vagy: a mindenség közönyének. — Ez azt jelenti, hogy te tulajdonképpen nagyon haragudtál erre a metaforára'? — Igen. A metaforára és nem Istenre; mert Istenről mit tudhatok én, aki nem vagyok hívő, nem vagyok beavatott. — Tehát akkor tulajdonképpen -furán fogalmaztál - a metaforára haragudtál, az Istenről meg mit tudhatsz? — Igen. 19
