Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
- Add ide gyorsan azt a puskát. Bajod lehet belőle, ha a honvédek megtalálják nálad. A katonák nem szeretik, ha a civilek is fegyvereket hordanak.- Nem adhatom oda — mondta riadozva Morei András. — Nyugtát írtam alá az átvételéről.- Kinek írtad alá a nyugtát? - kérdezte Török Ádám.- A hatóságoknak.- A hatóságok már régen a pincékben lapulnak. No, ide azzal a puskával.- Neked is bajod lehet belőle...- Nekem nem. Mert én nem félek. Te viszont máris összeszartad magad. És gyáva ember kezében mindig bajt hoz a fegyver.- Rendesen vissza kell szolgáltatnom a puskát - mondta Morei András és el- iszkolt közülük. Szaladt hazafelé, a háza éppen a szerb temető kapujával szemben állt, oda szaladt be, és a puska csakhamar tényleg bajt hozott rá. A magyar csapatok lassan, szinte ünnepélyes menetben jöttek Feketics felől a Kuszli-hídon keresztül. Elől hat lovas, mögöttük talán egy zászlóaljnyi gyalogság, azok mögött meg néhány lóval vontatott ágyú. A Bicskások előrántották fényes kardjukat, tisztelegtek a honvédeknek, a Zöld utcai magyarok éljeneztek. Akkor puskalövések hallatszottak a piactér, vagy a szerb templom, szóval a falu központja irányából. A honvédek megálltak. A lovasok félrehúzódtak a házak mellé, a gyalogság az út közepén várakozott. Egy alacsony termetű, köpcös alezredes jött előre, a kéttornyú görögkeleti templom felé mutatott.- Az ott milyen templom?- Szerb templom - mondta Szolnoki-Jász Ferenc.- És ez itt milyen temető?- Szerb temető - mondta Margith Gábor. - De mögötte mindjárt ott van a magyar temető is.- Átfésüljük mind a kettőt - mondta az alezredes. — Meg a házakba is benézünk. A templom felől ismét néhány puskalövés hallatszott. Az alezredes felsóhajtott, mint aki elunta már a felesleges veszteglést.- Persze a templommal fogunk kezdeni. Visszament katonáihoz, pattogó parancsokat osztogatott.- Olyan, mint Perczel Mór - mondta elismerően Aradi József.- Az meg kicsoda? - kérdezte Török Ádám.- Magyar tábornok volt - mondta Aradi József. - Ugyanilyen erélyes zömök ember. 1849 tavaszán ő vetett véget a szerbek garázdálkodásának itt Szenttamáson. Teljesen szétverte őket.- Annak már majdnem száz éve - mondta Török Ádám.- A szerbek még ma is tisztelettel emlegetik a nevét — mondta Aradi József. — Az alezredesre is sokáig emlékezni fognak. A honvéd tüzérek felállítottak négy ágyút, a csöveket a görögkeleti templomnak szegezték. Az alezredes kiadta a tűzparancsot, eldördültek az ágyúk. A közelünkből lőttek, hatalmasat szóltak az ágyúk az ünnepi reggelen, a lövedékek gyors egymásutánban csapódtak be a szerb templom tornyaiba, csúnya lyukakat robbantottak a falakban, a két torony megingott, az Újvári bolt elől is lehetett látni, hogy inognak a tornyok, de nem dőltek le. Az alezredes úgy negyedóra múlva leállította az ágyútüzet, és akkor elindította a gyalogságot. Egy századnyi honvéd előreszegezett puskákkal ment a szerb 55
