Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - I. rész)
templom irányába, a többiek szétrajzottak a temetőkbe és a környező utcákba. Az ünneplő szenttamási magyarok csöndben voltak, nem mozdultak a helyükről, a főutcán menetelő katonákat csak Tölgyesi Mihály és a vejem, a Kis Kőműves, Gion Mátyás követte. Ez a két apró ember mindenhova odafurakodott, ahol viszályt szimatolt. A honvédek sietve átfésülték a temetőket és az utcákat, a házakba is bementek, az első gyanús személy, akit foglyul ejtettek, természetesen Morei András volt. Két katona elég gorombán taszigálta maga előtt, és hangosan jelentették az alezredesnek:- Találtunk egy büdös csetniket. Lefegyvereztük.- Nem vagyok csetnik - mondta remegő szájjal Morei András. - Kérdezzék meg ezeket az embereket.- Puska volt nála - mondták a katonák.- Nyugtát írtam alá, hogy átvettem - magyarázkodott vacogva Morei András. — Nem vagyok csetnik. Udvaros vagyok Friedrich Schank téglagyárában...- Engedjék el azt a szegény marhát - szólt közbe Török Ádám. - Nem tud ez bánni semmilyen fegyverrel. Még egy bicskával is addig ügyetlenkedne, hogy a saját kezét vágná meg, ahelyett, hogy valakinek a hasába szúrná.- Miért volt nála puska? - kérdezte az alezredes.- Valakik megbízták, hogy vigyázzon a rendre - mondta Török Adám. - Valakik mindig azt hiszik, hogy a gyáva emberek a megbízható emberek. Pedig nem így van. Zavarják őt haza, a puskáját meg adják nekem, én majd okosan fogom használni.- Nem adunk fegyvert illetéktelenek kezébe — mondta az alezredes, azután rámordult Morei Andrásra. - Menj innen a fejébe. Sírd el a bánataidat a feleségednek, vagy az édesanyádnak. Vagy a téglagyárosnak. Morei András még mindig ijedten, de mégis boldogan elrohant a háza felé, lehet, hogy otthon elsírta magát a felesége ölében. Senki sem törődött vele, mert fontosabb események zajlottak, futárok jöttek jelentéstételre az alezredeshez, előttem pedig felbukkant a vejem, és gyorsan elhadarta:- A piactér környékén minden rendben van. A honvédek letartóztattak néhány embert, a szerbek meg sem mernek mukkanni.- Kik lövöldöztek a templomból? - kérdeztem.- Nem tudom. Az ágyúzás után csak a harangozó futott ki a templomból, őt az egyik katona puskatussal fejbe csapta, szétrepedt a koponyája és kiloccsant az agya.- A harangozónál volt fegyver? — kérdeztem.- Nem volt - mondta a Kis Kőműves. - De a templomból fűtött ki. Most már senki sem lövöldöz.- A szerbek tehát nagyon megijedtek - állapította meg Török Ádám.- Nagyon megijedtek - mondta a vejem. - Mindenki megijedt az ágyúzás után. En most rohanok haza Terushoz, ő is biztosan fél. Megnyugtatom, hogy nem kell félnie, minden rendben van. Ismét végigmehetünk a falun, és mindenkivel magyarul beszélhetünk. Vigyázzon magára, nagyapa. Gion Mátyás ezután elfutott, Török Ádám ámuldozva nézett rám.- Nagyapa?- Sok minden történt, amíg te börtönben voltál. Ez a kis izgága fiú elszöktete a lányomat. 56
