Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Boza Pál: A Millennium megünneplésének története Kecskeméten
ezzel az intézkedésével egyben fontos négyzetmétereket takarított meg a városi hivataloknak. A pályázatok elbírálása A pályázati felhívásra öt pályamunka érkezett. A bíráló bizottság döntéséről 1891. június 3-án tett jelentést. A bizottság tagjai voltak többek között „a kir. „József’ műegyetem részéről Steindl Imre műegyetemi ny. rendes tanár, a „Magyar mérnöki és építész egylet” részéről Schulek Frigyes budapesti építész tanár...” . Két pályamunkát a bizottság nem fogadott el, mert a beküldött tervek alaprajzai hiányosak voltak és költségvetést nem tartalmaztak. Az elfogadott három pályázat közül ugyan mindegyik átlépte a megengedett 350. 000 forintos költséghatárt, de ezért egyik tervet sem zárták ki. Már a pályázati kiírásnál lehetett számolni azzal, hogy a tervezők nem tudják tartani az előirányzott összeghatárt. A „O” jeligéjű tervnél kisebb szerkesztési hibák voltak. Az épület beosztása funkciójának nem felelt meg és bizottsági vélemény alapján a homlokzati kiképzés nem volt egyöntetű, harmonikus. A „Saxa loquuntur” jeligéjű pályázatnál a szakemberek olyan szerkesztési hiányosságokat találtak, melyek pótlásával a terv lényegesen megváltozott volna, valamint a költségeket is túl magasnak ítélték. A bizottság Lechner Ödön és Pártos Gyula által készített „Sem magasság sem mélység nem rettent” jeligéjű pályamunkát javasolta az első díjra: „A Sem magasság sem mélység nem rettent” jeligéjű terv minden tekintetben, vagyis czélszerű beosztás, helyes szerkesztés, emlékszerű művészi kiképzés tekintetében, sőt aránylag jutányos építési költségre nézve is, a többi tervezet közül kitűnik és azokat határozottan felülmúlja, amiért is a szakértő bírálók a tervet az első díjjal való jutalmazásra ajánlják.”16. A bírálók javasoltak néhány változtatást, melyekre az építési költségeket mérsékelni lehetett. A mellékelt terven jól látni, hogy Lechner és Pártos még boltokat tervezett az épület földszinti részére. Később ezt egy közgyűlési határozat alapján módosították17. A tervezők maguk fogalmazták meg azokat a szempontokat, melyeket az épület stílusának kialakításánál figyelembe vettek: ,A választott stílust illetőleg az épület építőművészi kiképzésekor a tervezők — amennyire csak lehetett — kerülték a konvencionális műidomokat, de különösen őrizkedtek az olasz renaissance vagy az úgynevezett Mária Terézia-stílus sablonszerű alkalmazásától, nehogy az ugyanabban a stílusban épített, magasztosan egyszerű és kolosszális méretű nagy templommal kelljen versenyezniük: de ezt öntudatosan azért is tették, mert egy nagy magyar város első modern középületének művészi alakításakor nem akarták azokat a műidomokat alkalmazni, melyek legpraegnansabban mutatják Bécstől való függésünket, hanem inkább a régibb és dicsőbb múlt csapásán haladtak, melyből - épp városházák alakjában - hazánk felső vidékein igen érdekes műemlékek maradtak.”18 A közgyűlés az 1891. évi 427. kgy. szám alatt kelt határozatában fogadta el az Építési Bizottság által benyújtott építési terveket és megbízta a városi tanácsot, hogy utalja ki a pályanyertes terv készítőjének az őket megillető 2. 500 forint pályadíjat. Az építési tervet a belügyminiszter 1893. évi 1792. számú határozata alatt hagyta jóvá, az építési költségeket 461. 811 forint 46 krajcárban állapította meg. Az Építési Bizottságban nagy vita folyt arról, hogy a városházát milyen távolságra helyezzék el a Nagytemplomtól és hogy a két épület homlokzati síkja egymáshoz 33
