Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (V. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

Történelem: A világ egyetlen nagyobb népe sem szenvedett annyit a cárizmustól majd a szovjetektől, mint amennyit a lengyelek. A XVIII. század felétől kezdve az egész XIX. századon át, aztán még a XX. században is lengyelek száz- és százezreit, végeredményben millióit száműzték Szibériába, a lágerekbe; elhurcolták, kínozták, megalázták, bebörtönözték őket, és sokat le is mészároltak közülük. Ilyen méretű, ilyen hosszan tartó és ilyen szisztematikus extermináció senki mást nem ért. Ebből származik a lengyelek érthető ellenszenve és félelme. Csakhogy ennek a történelmi ténynek a szomorú egyedisége veszélyt is rejt magában: ha széltében-hosszában folyton mártíromságunkat hangoztatjuk, Oroszországhoz fűződő viszonyunkkal könnyen elszigetelődhetünk. Nem fogunk megértésre találni, akadályt fogunk jelenteni a Nyugat által óhajtott (óhajtott, mert számára kényelmes és gazdaságilag előnyös) cél, a Moszkvával történő kiegyezés megvalósításában.

A Nyugat álláspontját saját érdekei határozzák meg. Az amerikai érdek pedig:

— Amerika, lévén nagy országa, nagy partnereket - Kínát, Oroszországot, az Európai Uniót - részesíti előnyben. Egy akkora ország, mint Lengyelország, nem partner egy nagyhatalom számára;

— az amerikaiak elsősorban nukleáris nagyhatalmat látnak Oroszországban, s ezért potenciális veszélyként kezelik, amellyel nem ellenkezni, hanem egyezkedni kell; az amerikaiak (és általában a nyugati emberek) jobban félnek Oroszországtól, mint mi, lengyelek. A lengyelek Oroszországhoz fűződő viszonyát kötekedő izgága- ság jellemzi, s ez idegesíti a Nyugatot. A Nyugat zavartalanul akar a maga dúsan terített asztalánál ülni, nyugodtan akar enni és emészteni, s ezekért az egyébként természetes kívánalmakért hajlandó Moszkvának engedményeket tenni;

— az amerikaiak az erős moszkvai kormányokban látják a garanciát arra, hogy stabilizálni lehet a helyzetet a Földnek azokon az óriási területein, ahol általuk vadnak és kiszámíthatatlannak tartott népek élnek, amely népeket ők maguk képtelenek ellenőrzésük alá vonni;

— Washington a pravoszláv Moszkvát tartja a Közép-Azsia és az egész északi félteke felé irányuló iszlám expanzió gátjának. Ettől az expanziótól az Egyesült Államok azért is fél, mert az iszlám határozottan Amerika-ellenes.

Ezenkívül a Nyugat Oroszországot potenciálisan nagy felvevőpiacnak is tartja. Ma már ez az egyetlen ekkora méretű piac, amelyre a Nyugat még számíthat.

Végül pedig fontos szerepet játszik itt az orosz kultúra iránt megnyilvánuló folyamatos, intenzív elragadtatás (Dosztojevszkij, Rahmanyinov, az ikonok, a pravoszláv templomok, a XX. század elejének orosz avantgarde-ja stb.), e kultúra óriási gazdagsága, amely vonzza a Nyugatot, fontos híd a két világ között.

Mi lehet tehát a kiút Lengyelország számára? Egyetlen kiút létezik - erős országgá kell válnia, de nem annyira katonailag erősnek, mert az ma már nem minden, hanem civilizációs-gazdasági, technológiai, kulturális értelemben erősnek. Lengyel- országnak modern, nyitott, dinamikus országgá kell válnia.

Németország és Lengyelország mindenekelőtt a gazdasági potenciál, a megtermelt, felépített javak mennyisége tekintetében különbözik egymástól. A fejlett országok az elvégzett dolgok tömegével, a házak, utak, autósztrádák, vasutak, szabályozott folyók, a fölöttük átívelő hidak elképesztő mennyiségével, a legkülönfélébb vezetékek, csatornák, kábelek kilométereinek ezreivel győzedelmeskednek fölöttünk. Mindez akkora tömeg, amely már önmagában véve minőség. És azokban az országokban változatlanul mindenütt építkeznek, mindenütt egyre több van mindenből, a gépek és agyak működése egy pillanatra sem szünetel.

6