Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium II. (V. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

lom beszélt. Ez magyarázza azokat a nehézségeket, amelyekkel a XX. századi lengyel írók, főleg a filozofikus írók (Brzozowski, Irzykowski, St. I. Witkiewicz, Zdzie- chowski) találták szembe magukat, a népi-romantikus hagyományokban gyökerező lengyel nyelv ugyanis kiválóan alkalmas volt a természet és a „lelki állapotok” leírására, szegényes volt viszont filozofikus diskurzusok, elemzések, tudományos meghatározások leírásához.

A harmincas években jelent meg például St. I. Witkiewicz A létezés fogalma által implikált fogalmak és állítások című műve. A könyvet a Mianowski Pénztár adta ki 650 példányban. Elkelt 12 példány.

Ez is a mi romantizmus által, érzések, emóciók által, szentimentalizmus, intellektuális felszínesség által uralt filozofikus hagyományaink bizonyítéka.

Az orosz szlavofilek és zapadnyikok közötti vitának megvan a maga lengyel megfelelője. Itt is - miként Oroszországban - az Európához való viszonyról van szó. Vannak európabarátok és vannak európaellenesek. A lengyelek esetében az euró- paellenesség kisebbségi komplexusból származik: minthogy a fejlődésben lemaradtunk, mi ott másodosztályú állampolgárok leszünk. Kell ez nekünk? Itthon, a saját vackunkon mi vagyunk a helyzet urai. Minden kakas úr a maga szemétdombján! Mi az — kérdezik —, Európa nélkül talán nem lehet élni? Nemcsak rejtett félelem van ebben, hanem húzódás is annak az erőfeszítésnek a vállalásától, amely nélkül nem érhetjük utói Nyugat-Európát, húzódás attól az elkerülhetetlen mentális, kulturális átalakulástól (mert nem csupán gazdasági átalakulásról van itt szó), amely nélkül manapság nem lehet kilépni a nagyvilágba.

Nagyon jellemző egyébként már maga a vita is arról, hogy menjünk vagy ne menjünk Európába. Mert amennyiben egyáltalán foglalkozunk ezzel a dilemmával, az azt jelenti, hogy európaiságunkat nem magától értetődő dolognak, hanem csak lehetőségnek tartjuk (óvatosan ezt mondjuk — bejutni Európába, és nem ezt - Nyugat részévé válni. Egy holland vagy egy dán ezzel szemben nem ezt mondja - mi, Európa, hanem ezt - mi, a Nyugat).

Két könyv: az egyik egy 1984-ben Minszkben kiadott album - Minszk régi képes levelezőlapokon, a másik egy 1992-ben Varsóban kiadott könyv - Agata Tuszynska: Oroszok Varsóban.

Az albumokban közölt fotókból kirajzolódik előttünk a századfordulós Minszk és Varsó képe.

Micsoda hasonlóság!

Ugyanaz az építészet, ugyanolyan utcák, járművek, öltözékek. Orosz feliratok, orosz rendőrök. Mindenütt az orosz birodalom egyformán monoton provincionaliz- musa.

Eszembe jut Lenin egyik 1912-ben Krakkóban írt levele: „Ezen a nyáron —írja Lenin - Párizsból nagyon messzire, Krakkóba kerültem. Majdnem Oroszország! A zsidók is az orosz zsidókra emlékeztetnek, és az orosz határ is csak 8 verszta innen (..), az asszonyok mezítláb, rikítóan tarka szoknyában járnak - pont úgy, mint Oroszországban”.

Sokkal korábban de Custine márki: „Szibéria már a Visztulánál kezdődik”.

Lengyelország és Oroszország. A lengyelek hajlamosak arra, hogy bírálják a Nyugatot, amiért Oroszország iránt túl engedékeny, sőt, túlságosan naív. Mindez abból adódik, hogy Lengyelország és a Nyugat teljesen különböző módon látja Oroszországot, mert másmilyen a történelmünk, mások az érdekeink.

5