Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Bori Imre: Bajcsy-Zsilinszky - Kosztolányi - Mann (A német kultúra a Nyugatban a 20-as években)
Bori Imre Bajcsy-Zsilinszky - Kosztolányi - Mann A német kultúra a Nyugatban a 20-as években A Á. .Lbból az elgondolásból indulok ki, hogy egy nép szellemiségének megnyilatkozásai legegyszerűbb módon a folyóiratok szélesre tárt kapuin át érkeznek egy másik nép szellemi életébe, kerülnek annak szellemi vérkeringésébe. Amikor tehát azt akarjuk vizsgálni, hogy az 1920-as években a német kultúrának milyen képét látjuk az 1996-as esztendő távlatából, kézenfekvő, hogy a kérdéses esztendő jelentős folyóiratait, elsősorban a Nyugatot és A Mát nyitjuk fel, s időzünk most a Nyugat évfolyamainál. Magyar irodalmat mondok és nem Közép-Európát emlegetek, és teszem ezt azért is, mert a magunk horizontján túl a Közép-Európát is áttekintő szemlélődéshez sem időnk, sem erőnk. Meg azután az 1920-as évek kritikus időszakot is jelentenek azokban az irodalmakban, amelyeket közelebbről megismerhettünk. Ha az első világháborúnak voltak tehertételei a háborút követő évtizedben, akkor ezek a tehertételek a hadviselő országok háborúzó mivoltából is következtek. Gondolom, a magyar irodalom reakcióját a vereség ténye befolyásolta, a szerb irodalomét (ezt vélem ismerni), a győzelemé. Vesztes és győztes főleg a francia szellem felé fordult, a némettel már kisebb mértékben kommunikált. A német expresszionizmusra kellene gyanakodnunk a szellemi jelenlétet biztosító tényezők között, de 1920 után A Ma közleményeiből ítélve, már nem ereje teljében jelent meg a magyar olvasók szeme előtt. Nincsenek azonban biztos fogódzóink, amikor a német szellem jelenlétének mibenlétét akarj uk vizsgálni, ezért tetszőlegesnek kell tartanunk azt a megfigyelésünket is, hogy a magyar kultúra az 1920-as években inkább mondható franciásnak, angolosnak, akár még olaszosnak is, de legkevésbé németesnek lehet tartani. Ha a Nyugat 1920-as évekbeli számait nézzük, s mellettük A Ma fél évtizedét - ezt kell mondanunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a magyar irodalom az 1920-as években megvolt a német kultúrával való találkozások és érintkezések nélkül. S hogy nem volt, az alább követekező megfigyeléseink is bizonyítani szeretnék. 1. Kezdjük talán a legkényesebb kérdéssel. A Nyugat 1920-as évfolyamában találjuk a Bajcsy-Zsilinszky Endre első könyvével kapcsolatos polémiát, amely mostani érdeklődésünk körébe illő jelenség. Nem jelentős írás a Zsadányi Henriké, de már benne megtaláljuk a német kultúra, a német gondolkodás negatív képét is. Tegyük hozzá nyomban, ezek a jelzetek a következő években csak szaporodnak, hogy azután Hitler uralomra jutásával totalizálódjanak. Maga a „nemzeti újjászületés” igéje is a német örökség része, de a magyar közélet frázisai között is ott van, látható, 58
